Az ötödik :)

Greetings from London!

A legutóbbi bejegyzésemet csütörtökön (vagy már inkább pénteken) éjfél körül fejeztem be.

Másnap 5:10kor csöngött az órám, ezúttal fel is ébredtünk és nagyon rossz előérzettel. Mondtam Ricsinek, hogy 8 előtt úgysem visznek el az ügynökségtől senkit, így szerintem elég akkorra odamenni. Így is lett. Beszéltem anyuval, aki kicsit megnyugtatott, (hihetetlen, hogy ráérzett, hogy bajom van, mert amúgy reggelente nem szokott ilyen korán rám írni.)

Gyorsan reggeliztünk, majd elindultunk. Röviden összefoglalva: azalatt a 2 óra alatt, míg ott voltunk, semmi nem történt. Kicsit hosszabban összefoglalva: egy srácot vittek el, de ő is 1 órát várt a székén ülve. Kevesebben is voltunk, mint a másik két napon, szóval szerintem a többiek tudhatták, hogy itt nem sok babér terem… Egyszer csak hirtelen az egyik srác felugrott, felkapta a kabátját és a táskáját, egy másik erre megkérdezte tőle, hogy na, hova sietsz, munkát kaptál? Mire egy lesajnáló „Á dehogy” volt a válasz. Na, itt egyszerre kb 20-30 ember röhögött fel és ez lett a nap jelmondata. Nem volt sikeres, de legalább mókás volt.

Hazaérve legalább 20 helyre küldtük el az önéletrajzunkat, elég ütős kísérő szöveggel, nagyon bízunk benne, hogy ezúttal válasz is érkezik rá (és természetesen pozitív :) )

A szombat. Ezt is össze tudnám foglalni egy szóval: alvás. Sikerült kipihennem a hét koránkeléseit, még ha ez a fél napomba is került :)

Pizzát ebédeltünk (4 vagy 5 órakor) majd miután anyu majdnem bekapcsolta az otthoni gépet, hogy megnézzen nekem egy honlap címet, kiderült, (vagyis elvileg már tudtam, de akkor csak tudat alatt) hogy az összes könyvjelző beszinkronizál a laptopon is, így meg tudtam nézni, hogy az a bizonyos iskola, ahova jelentkezni akarok tanítónak, de nem találtam meg újra, hol található. Voálá. Meg is lett. Nagyon boldog vagyok, úgyhogy megyek is újra átírni az önéletrajzom, hogy felvegyenek oda J Itt kéthetente van egy szombaton tanítás az itt élő magyar családok gyerekeknek tanítanak mindenféle magyar népszokást, néptáncot, népzenét, népmesét, játékot. Tehát ez abszolút nekem való lenne :)

Csak hogy itt is legyen legalább egy kép, íme: ezt ettük, mikor hazaértünk a vásárlásból:

 

Puszihegyek :)