A hétvége

Greetings from London!

Szombat

Ezen a napon nem sok minden történt, elmentünk a bankba, hogy bankszámlát nyissunk, de nem engedték, mert nem sokkal zárás előtt mentünk (az volt kiírva, hogy háromig vannak, mi pedig kettő előtt értünk oda.) Menjünk át Harrow-ba, ők ötig vannak nyitva. Átbuszoztunk/metróztunk/buszoztunk, mire találtunk HSBC-t, bementünk, itt közölték, hogy időpont nélkül ne is próbálkozzunk. Persze azt csak két hét múlvára tudnak adni. Mondtuk, hogy köszi, de felejtős. Beültünk enni, majd a nagy idegességre muszáj volt ennünk sütis-fagyis valamit, nem tudom a helynek a nevét, de olyan kb mint egy cukrászda. Kérsz egy sütit és rá fagyit. Én csoki fondü-t ettem Rocky road fagyival, Ricsi pedig amerikai palacsintát Mississippi sárral. Hú, hogy ez milyen finom volt.

Majd hazasétáltunk (eredetileg nem lett volna olyan vészes, de kb minden sarkon megálltunk fotózni, mert megláttunk valami szépséget)

Másnap Ricsi dolgozni, én pedig Golder’s Green-be indultam, az egyetlen helyre, ahol vasárnap nyitva van a bank. Korábban értem oda, így kicsit sétálgattam, majd mire visszamentem, egy lány már állt a bejáratnál. Hát, nem lettem első :(

Mikor végre kinyitották az ajtót, bementünk. A lány megállt az ajtó mellett, így nekem már csak az ajtóban lett volna helyem, ha mögötte akarok megállni, de én nem akartam, így beljebb mentem. Ez volt a nagy szerencsém, mert így hozzám jött oda először a pasi, hogy mit szeretnék. Elmondtam, hogy bankszámlát szeretnék nyitni. Mire ő elmondta, hogy azt csak időponttal lehet. Erre én elmondtam, hogy tudom, de muszáj, hogy bankszámlát nyissak és tudok várni. Azt mondta, rendben, meglátja mit tud tenni, foglaljak helyet. Végig kérdezett mindenkit, hogy mit szeretnének, majd visszajött hozzám egy papírral és elkérte az adataimat. Olyan szerencsés voltam, hogy engem tudott fogadni, a lánynak, meg a többieknek viszont minimum két órát kellett várni, mert bár azt mondta a lánynak, hogy húsz perc, a srácoknak meg hogy sorry, de tizenegytől már időpontos jön, velem majdnem egy órát foglalkozott, így a lányra sem jutott ideje.

Szóval. Bementünk a kis szobába és mióta kint vagyunk, most fordult elő először, hogy igazán kevéssé értettem valakinek az angolját… Röviden összefoglalva, kb a szűk egy óra utolsó percéig nem voltam biztos abban, hogy nekem lesz bankszámlám. Mint hogy nem is lett.

Most persze utólag már okos vagyok, hogy mit miért… A lényeg, hogy valahogy ugye igazolni kell, hogy laksz valahol. Mivel nincs semmi számla, ami a nevünkre érkezik, ezért elég necces a dolog. A magyar lakcímkártyát pedig olyan zseniálisan gyártják, hogy az csak egynyelvű. Nekik azt le kell fordíttatni, ami két hétbe telik (hogy azon a négy szón mi kerül két hétbe nem értem, de ez a rendszer) majd a két hét után a srác (Ashley, mint az elfújta a szél-ben :) )felhív, vagy elküldi a bankszámlaszámomat emailben. Hogy ez mennyire biztonságos, azt most hagyjuk… Viszont nem is sikerült megnyitni.

Ezek után kissé boldogan, kissé csalódottan elindultam hazafelé. A buszállomáson volt egy kávézó, bementem, kértem egy latte-t ott fogyasztásra és helyet foglaltam és vagy egy órát skype-oltam anyuékkal. A hely nagyon barátságos volt J

Majd hazajöttem. Az ASDÁ-nál leszálltam, mert láttam, hogy óriási dugó van. Hirtelen pedig arra eszméltem, hogy több száz, majd több ezer ember vesz körbe, mindenki kiabál, veszekszik, büdös (cigi/sör/fű szag keveréke) majd kezdett derengeni, hogy valami focimeccs (a szurkolóktól sorry) lesz a stadionban. Najó, azért ez csak nem olyan gáz. Aztán ahogy haladtam hazafelé, egyre ijesztőbb volt. Majd megijedtem. Aki ismer, tudja, hogy tömeg iszonyom van. Borzalmas volt, mire hazaértem. Próbáltam hívni mindenkit, de senki nem reagált. Aztán végül apu visszahívott skype-on és megmutogatta nekem a gyönyörű virágokat, amiket nevelget otthon, meg Zolit (a nőstény teknősünket) és egészen elmúlt az ijedelem. Azért töredelmesen bevallom, hogy nagyon nagy szükségem lett volna egy barátságos ölelésre, de a lakótársakat nem akartam/mertem megkérni. Nem ismerem még őket annyira :(

Aztán Ricsi viszonylag korán (tényleg) végzett, egy körül itthon volt. Elindultunk vásárolni, mikor elkezdődött a meccs. Bevásároltunk a Lidl-ben, majd beültünk enni. Fincsi barbecue-s szendvicset ettem, ami csípett nagyon.

Majd hazafelé az oszló tömegben jöttünk, akik nagyon csendesek voltak. Mind a két tábor, szóval végül nem derült ki, ki nyert, habár annyira nem is érdekelt minket…

Íme a nap szurkolója cím győztese. A kislány a macijával jött meccset nézni és ez annnnnyira cuki :)

Szóval a hétvége igencsak változatos volt minden szempontból. Végre láttam valami negatívumot Londonban (a szemetelő szurkolókra gondolok)