Greetings from London!
A legutóbbi bejegyzésemet csütörtökön (vagy már
inkább pénteken) éjfél körül fejeztem be.
Másnap 5:10kor csöngött az órám, ezúttal fel is
ébredtünk és nagyon rossz előérzettel. Mondtam Ricsinek, hogy 8 előtt úgysem
visznek el az ügynökségtől senkit, így szerintem elég akkorra odamenni. Így is
lett. Beszéltem anyuval, aki kicsit megnyugtatott, (hihetetlen, hogy ráérzett,
hogy bajom van, mert amúgy reggelente nem szokott ilyen korán rám írni.)
Gyorsan reggeliztünk, majd elindultunk. Röviden
összefoglalva: azalatt a 2 óra alatt, míg ott voltunk, semmi nem történt.
Kicsit hosszabban összefoglalva: egy srácot vittek el, de ő is 1 órát várt a
székén ülve. Kevesebben is voltunk, mint a másik két napon, szóval szerintem a
többiek tudhatták, hogy itt nem sok babér terem… Egyszer csak hirtelen az egyik
srác felugrott, felkapta a kabátját és a táskáját, egy másik erre megkérdezte
tőle, hogy na, hova sietsz, munkát kaptál? Mire egy lesajnáló „Á dehogy” volt a
válasz. Na, itt egyszerre kb 20-30 ember röhögött fel és ez lett a nap
jelmondata. Nem volt sikeres, de legalább mókás volt.
Hazaérve legalább 20 helyre küldtük el az
önéletrajzunkat, elég ütős kísérő szöveggel, nagyon bízunk benne, hogy ezúttal
válasz is érkezik rá (és természetesen pozitív :) )
A szombat. Ezt is össze tudnám foglalni egy szóval:
alvás. Sikerült kipihennem a hét koránkeléseit, még ha ez a fél napomba is
került :)
Pizzát ebédeltünk (4 vagy 5 órakor) majd miután anyu
majdnem bekapcsolta az otthoni gépet, hogy megnézzen nekem egy honlap címet,
kiderült, (vagyis elvileg már tudtam, de akkor csak tudat alatt) hogy az összes
könyvjelző beszinkronizál a laptopon is, így meg tudtam nézni, hogy az a
bizonyos iskola, ahova jelentkezni akarok tanítónak, de nem találtam meg újra,
hol található. Voálá. Meg is lett. Nagyon boldog vagyok, úgyhogy megyek is újra
átírni az önéletrajzom, hogy felvegyenek oda J Itt kéthetente
van egy szombaton tanítás az itt élő magyar családok gyerekeknek tanítanak
mindenféle magyar népszokást, néptáncot, népzenét, népmesét, játékot. Tehát ez
abszolút nekem való lenne :)
Csak hogy itt is legyen legalább egy kép, íme: ezt ettük, mikor hazaértünk a vásárlásból:
Puszihegyek :)
Magyar népmese, néptánc, szokások, játékok! Figyelem, figyelem! Anglia megjött a Ti Emberetek!
VálaszTörlésItt persze megint Anyukád álnév alatt!
<3 (azért egyszer majd megtanulsz a saját email-címeddel is bejelentkezni? :)
VálaszTörlésReméljem összejön...Legalább a gyakorlatból sem jönnél ki:)
VálaszTörlésAnyukáddal meg ne kötekedj,szerintem ennyi év házasság után az e-mail cím is közös:D