A munkakeresés és a NI-szám megszerzésének gyönyörei

Greetings from London!

 
A munkakeresés gyönyörei

Szerda reggel arra ébredtem, hogy finom illatok lengik körbe a házat, ami alapjában véve nem szokatlan, hiszen mindenki szokott főzni, de ennek rántotta illata volt. Reméltem, hogy ez az én reggelim lesz és nem is tévedtem J Ricsi meglepiből rántottát készített, habár nem is vasárnap volt. (Ez otthon hagyomány, apu minden vasárnap reggel rántottát készít a kiscsaládnak.).

Mikor jól belakmároztunk, elindítottam még egy mosást, mert egyrészt kimaradt a kardigánom este, amit mindenképp ki akartam mosni, másrészt annyira hamar száradnak a ruhák, hogy sity-suty leszedhettünk mindent, harmadrészt annyira király ez az elől töltős mosógép :D. Mire a mosás lejárt, Ricsi úgy döntött, hogy kiszedi a szárítót a sarokból, ahova raktam és felállítja. Na, az eredmény a következő lett: atomjaira hullott…..:

Mikor sikerült feltámasztani a hamvaiból, kiültünk a konyhába a laptoppal, mert úgy döntöttünk, jelentkezünk a mekibe dolgozni és a konyhában az asztalnál kényelmesebb kitölteni a jelentkezési lapot. Először én töltöttem. Nagyjából egy órát vett igénybe, annyi kérdés volt, hogy az nem igaz, szerintem nehezebb bekerülni ide, mint a NASA-hoz. Legalábbis a procedúra biztosan hosszadalmasabb…. Mindegyik kérdés hasonlít a másikhoz, mindenhol három lehetséges válasz közül kell egyet kiválasztani és mindnek az a lényege, hogy egy szituációban mit csinálnál? Ignorálnád (ez a kedvenc szavam J ) a problémát, nyafognál a főnöknek, vagy megoldanád. Az első feladatsor tuti jól sikerült, minden válaszom után visszajeleztek, hogy szuper, ők is így gondolják. Viszont mint utólag kiderült, a későbbi 2-3 kérdőívnél 1-2 szót félreértettem, így volt 1-2 nem egészen megfelelő válaszom (mondjuk így nagyon szépen azt, hogy kb elküldöm a managert melegebb égtájakra) szóval lehet, hogy engem nem annyira fognak felvenni :D Aztán, mikor Ricsi töltötte, akkor mindent bemásoltunk a google fordítóba és olyan mókás dolgokat fordított, hogy konkrétan sírva röhögtünk és egyszer majdnem leestem a kanapéról. Szóval, ha másért nem is, ezért már megérte kitölteni J

Miután jól kinevettük magunkat, útnak indultunk, hogy vékonyabb kabátot vegyünk Ricsinek, mert egyszerűen itt állandóan nagyon meleg van. Szerencsére volt még abból, amit kinéztünk, így megvettük. Úton odafelé másoltunk még jó sok önéletrajzot, amiből mondjuk eddig még egyet sem adtunk oda, de jó, ha van nálunk.

A sétánkat folytatva, olyan utcába keveredtünk, ahol még sosem jártunk. Volt ott egy zöldséges és fotóztam nektek néhány gyümölcsöt- zöldséget, amelyekről elsőre mi sem nagyon tudtuk, hogy micsodák. Felismeritek valamelyiket is? J

Ja, és egy darab obszcén választ sem fogadok el!!!!!

Valamint láttunk egy utcai gyorséttermi árust, ahol minden kaja nevében ott volt, hogy „Dosa” ez mit jelent? Egyelőre nem mertük megkóstolni J

Ekkor már besötétedett, elindultunk hazafelé, mikor is rájöttünk, hogy hoppá, elfogyott a méz, de nagyon szeretnénk teázni. Venni kell valahol. Körbejártuk fél Wembley-t, jártunk a 99p-s üzletben, a Tesco express-ben, valami másik 1 fontos üzletben, aminek nem emlékszem a nevére, egyik helyen se találtunk jót, így azt nem vettünk, de csokit természetesen igen J meg Colgate-t is, mert a mostani fogkrémünk bár teljesen fluorid mentes és aloe verát tartalmaz, nem végzi rendesen a dolgát….Bementünk egy lengyel boltba is, amiről csak bent tudtam meg hogy lengyel. Na, most tudni kell, hogy rengeteg lengyel él Londonban és nem annyira kedvelik a magyarokat. Én végig éreztem a feszültséget, míg bent voltunk, de Ricsi szerint csak bebeszélem magamnak L Méz viszont itt sem volt, így kutattunk tovább.

Végül lehet tippelni, hol vásároltunk mézet? Hát persze, hogy abban a boltban, ahol magyar termékek is vannak. A pasinak elég sokáig tartott, míg elmagyarázta, hogy érkezett szotyi és tökmag is a boltba, ha érdekel minket J Egyelőre nem érdekelt, de lehet, hogy majd fog.

Már a mi utcánkban jártunk, amikor egy pillanatra nem néztem a lábam elé és beleléptem egy akkora kutyagumiba, ami Ricsi szerint csak egy elefántból jöhetett ki. Olyan szaga volt, mint Párizsban a csatorna múzeumban… Persze mókásan nézhettem ki, ahogy sasszézok hazafelé a füvön, de nem élveztem annyira a dolgot. Így elalvás előtt még cipőt is pucolhattam, de legalább szerencsém lesz. Vagy volt. Mert lássuk a csütörtököt J

Éjjel kettőkor már rutinszerűen ébredtem fel. Nem tudom, hogy miért, de minden éjjel felébredek. Most rájöttem, mi a bajom, megoldottam és viszonylag könnyen sikerült visszaaludni. Reggel 5:10-kor csöngött az ébresztőm, amit persze lenyomtam, hogy a szomszéd szobában lakók ne ébredjenek fel. 5:20-kor is kinyomtam az órát, így 5:57-kor sikerült felébredni. Jól elaludtunk. 6 órás indulást terveztünk :S. Segond. Gyors zuhany nekem, egy Ricsi,nehogy lemerj zuhanyozni- Jó,csak megmosdok kicsit,de végül inkább letusoltam-zuhany Ricsinek és 6:15kor el is indultunk. Minden leellenőrizve. NI-számos papírok nálunk, útlevél, pénz, kulcs, zsepi, rágó nálunk, lakat bezár, indulhatunk. Egy utcasarok múlva: Basszus, Ricsi, az oystered a másik kabátodban maradt. Ricsi visszaszalad, 2 perc múlva sietünk tovább a buszmegállóhoz. Ezúttal már nem tévedtünk el. Vártunk pár percet és 6:59-kor érkeztünk meg a munkaközvetítős emberkék asztalához. Mondván, igen, van időpontunk, azt mondta a srác, ma jöjjünk reggel 7 órára. Melyik srác? Hát, magas volt, vékony és volt neki (itt mutattam valami lófarok félét, mert a srácnak olyasmije is volt. A, the guy with the ponytail? (A srác a lófarokkal?) Igen, ő. The Indian, or the Polish guy? The polish. ok és azzal ő el is ment. Jött a szimpi hölgyemény, ezúttal a kék szoknyájához nem egy rusnya rózsaszínt (ok. nem vagyok rózsaszín párti, de a keddi mutatvány tényleg meredek volt) hanem szép fehér blúzt vett fel. De hogy hogy tud járni abban a 10 centis magassarkúban? Rejtély… A lényeg, kaptunk papírokat, töltsük ki, ok. Kitöltöttük. Lefotóztuk (biztos, ami tuti,nekünk is meglegyen,mert csak egy példányban töltöttünk ki mindent) A hölgyike eltűnt, a polish guy (ami ugye lengyelt jelent) megkérdezte, hogy mire várunk (vagy valami ilyesmi,de segítő jelleggel) mondtam,hogy köszi,de a lányzóra (azt hittem, egy valaki viszi végig a regisztrációt) mire megkérdezte, hogy azt gondolom, ő nem tud segíteni? Mondtam, hogy persze hogy tud, ne haragudjon és odaadtuk a papírokat. Sikerült jól beégetni magam….

Kimentünk, hogy ott várakozzunk (igen, srácok, ekkor kerestük a munkát az udvaron,.. J) Ricsi belenyúlt az új dzsekijének a zsebébe és mit talált? Nem, sajnos nem pénzt. Hanem egy olyan lopásjelző micsoda maradt benne. hiába tapogatta meg az eladó srác, nem találta meg az összeset… Szóval mehetünk vissza a boltba, hogy sorry, de ezt is szedjétek már ki. Nem buli így mászkálni…

Nyitottam egy hangout csatit a bandának, mert meguntam, hogy állandóan prüntyög a telefonom, ott szórják az igét <3

Egyszer csak kijött a lengyel srác, hogy tud egy tök szuper állást a Ricsinek, valami laminálás, meg reptér, de hogy több,mint egy óra onnan. Mondtuk, hogy az abszolút nem gond. Kérdezte, milyen Ricsi angoltudása, mire válaszoltunk. Majd megkérdeztem, hogy ehhez a munkához tökéletes és folyékony nyelvtudás kell? Erre annyit válaszolt, hogy az ő angolja sem folyékony. Amit azért megcáfolnék, de mivel nem artikulál sose, ezért elhiszem…

A probléma az volt, hogy ennyivel a beszélgetés be is fejeződött és nem tudtuk meg, hogy akkor most mehet-e majd oda, vagy mégsem, vagy mi van…

Ott maradtunk 10-ig, felírtuk magunkat a jelenlétire és eljöttünk. Bementünk az ASDÁ-ba valami ehetőt venni, mert ekkor már nagyon éhesek voltunk. Mikor onnan kijöttünk és beálltunk a buszmegállóba nagyon cuki kismadárkák jöttek oda csipogni. Nem tudom, mennyire sikerült lekapni őket, talán látszik valamennyire, hogy is néznek ki.

Egyszer csak egy nő, aki ott ült egy rózsaszín bőröndön a földön, elkezdett bőgni és veszekedni egy pasival. Jó nagy vita volt, valami olyasmi, hogy a pasi adja vissza a nő pénzét, a nő meg álljon fel, mert felfázik. Volt sírás, bőgés, zokogás, meg némi sikoltás is. Megoldás nem született, de bántalmazás sem, így nem tudtunk mit tenni :S

Mikor hazaértünk, befejeztük a reggelizést, majd kicsit ledőltem pihenni. Azért kikészít engem ez az éjjeli ébrenlét L

Mialatt én pihentem, Ricsi rábeszélte az egyik lakótársunkat, hogy használjon ebook olvasót (a srác olyan könyvmániás, mint én. Imádja szagolgatni, kézbe fogni a könyveket, de tényleg hasznos egy olyan cucc és itt nem kell attól félni, hogy valaki kikapja a kezedből. Mókás viszont látni, mikor egy 80 éves néni, avagy bácsi előveszi a buszon és azon olvas J) valamint arra, hogy csatlakozzon ellenállóként az ingresshez (bocsi, ezt most nem kezdem el magyarázni, mert holnapig itt ülnétek, meg én is, aki érti, az érti J )

Majd elmentünk White chapel-be részt venni az NI-s interjún. Ehhez elmentünk a Wembley Central station-ig, ami kb 20 perc séta tőlünk. Ott feltöltöttük az oystert, mert elfogyott a pénz és lementünk a peronra volt vagy 20-25 lépcsőfok. Ott a másik peronról kalimpáltak a kukásjelmezesek, hogy menjünk át oda. Fel a lépcsőkön, majd le a lépcsőkön. Megkérdeztük, hogy innen jutunk el az Aldgate nevű megállóig? Jajj, nem az az 5-ös vágányról megy. Ok. Lépcsőn föl, lépcsőn le. Segond, lesz ám itt acélpopó pár héten belül J

A metró persze csak a Baker street-ig közlekedik, ott át kell szállnunk. Itt először lépcsőn le, majd lépcsőn föl. Fő a változatosság.

Végre megérkezünk. Kanyarogtunk pár utcát, háromnegyed órával előbb odaértünk, de meglett. Azt mondtam Ricsinek, hogy kukkantsunk be, aztán majd visszajövünk akkor, amikorra az időpont szól. Beléptünk, rögtön odahívtak minket a pulthoz. Időpont van? Persze, Richard-nak van. És önnek nincs? Dehogy nincs, de az csak március 3-ra szól. Önnél van a levél és a passport vagy ID? Természetesen. Akkor rendben, kevesen vannak, jöhet ön is. (Itt volt némi nem is annyira halk ujjongás a részemről) Foglaljanak kényelmesen helyet, majd szólítjuk önöket. Épphogy csak leültünk a nagyon kényelmes kanapéra, máris hívtak minket. Menjünk velük (elég sok embert hívtak, kb 10-et, nem csak minket) Beljebb vezettek egy másik váróba. Azért annyit még tegyünk hozzá, hogy rengetegen voltak ott, és ha ez nekik a kevés, akkor az nagyon brutál…

Ahogy haladtunk, sorban mindenhol asztalok és egy vagy két ember ül szemben a „vizsgabiztossal”. Azért nevezem így, mert Ricsi azzal nyugtatott, hogy ez olyan lesz, mint egy vizsga. Csak sokkal egyszerűbb. Megkérdeztem a nőt, hogy mehetünk-e együtt, mert nyelvi szempontból egyszerűbb lenne. Megnyugtatott, hogy természetesen. Bent ültünk kb 5 percet, de maximum 10-et, majd szólították Ricsit. Mentem én is vele, lesz, ami lesz, bár az én papírom is ott kóválygott valahol. Leültünk. Megkérdezte a pasi (akit Ola-nak hívnak J ), hogy Ricsi mikor érkezett, hogy nős-e, hogy már van-e munkája, vagy még csak keres és kb ennyi. Minden mást ő töltött ki, mondván, hogy így egyszerűbb, mert annyian vannak. Ja, persze elsütötte az Are you hungry? Poént, mire Ricsi mondta, hogy yes, a little. Közben odajött egy másik férfi és kérdezett Ola-tól valamit, amit nem hallottunk. Mondta, hogy nem tudja és a férfi (később kiderült, hogy Sebastian George) elment. Mikor befejezte a papírok kitöltését, mondtam, hogy akkor meg lehetne-e csinálni az enyémet is? Először mondta, hogy nem lehet, meg hogy jajj, hát 3-a mikor van még, nem vehet előre. Majd miután harmadszor is elismételtem, hogy én ezt értem, de a hölgy azt mondta az ajtónál, hogy lehet és a papírom ott van már bent valakinél, csak nem tudom, hogy kihez került, akkor mondta, hogy rendben van, megcsinálja. Mi a nevem? Hedvig Mero. Ó. Sebastian téged keres égre földre. Upsz. Gyorsan átültem az ő asztalához. Ő sokkal jobb fej volt, az angolját is jobban értettem. Ő nem ugrott át egy kérdést sem, rendesen kifaggatott, de sokkal könnyedebb volt a légkör. Tudtam mindent (azért nem voltak bonyolultak a kérdések) és a végén egy harmadik váróban vártuk meg, hogy leellenőrizzék/másolják a passportomat. Megkaptuk a papírt, amit már lehet mutogatni a munkáltatónak, nem számít, hogy 4 héten belül valamikor érkezik a kártya, ez már elég a munkához. Juppeeee. Ezért volt a kutyagumi J

Ja és ehhez még annyit, hogy 16:15-re volt Ricsinek időpontja és 16:16-kor jöttünk ki. Szóval Angliában elég gyors és hatékony az ügyintézés J

Elindultunk hazafelé, mikor rájöttünk, hogy ki tudja, mikor járunk újra erre, ezért ha van valami látványosság a közelben, azt nézzük már meg. Elmentünk a Tower Bridge-hez (vagyis először a London Bridge-hez, bár persze minden bridge London bridge,hiszen Londonban van..) közben rátaláltunk a Monumentre, ahova vasárnap fel is fogunk mászni J Zsuzsi, előre is köszi a tippet, gyönyörű már kívülről is J

Na, végig a Temze partján és a Tower Bridge-en telefonáltam, hol Gáborral, hol anyuékkal és ekkor érzékeltem, hogy bazira hiányoztok ám :’( kicsit pityeregtem is, de ez a fotókon nem látszik szerencsére J <3

Kitaláltuk, hogy hiába telik fél órával több időbe, busszal jövünk haza, mert az már ingyenes (úgy van, hogy egy nap max Ł4.47 vagy kb ennyibe kerül a buszozás, ami ezt meghaladja, azért már nem vonják le. Leszálltunk, beültünk kajálni, mert kopogott a szemünk (nagyobb is volt a gyomrunknál) a maradékot pedig hazahoztuk. Aztán Ricsi megjavította a chrome-ot, ami összeomlott és most gépelek.

 Elnézést, amiért ilyen hosszúra sikeredett, de szerintem olyan mókás és tartalmas két napunk volt, hogy kár lett volna bármit is kihagyni belőle J

Lesznek majd Temzés, Tower Bridge-es, meg egyéb fotók is,de mivel én végig telefonáltam, az mind Ricsi telefonján van és azt már nem akartam piszkálni. Így is 5 és fél óra múlva kelni kell :(

sok puszi nektek!!!

A harmadik

Greetings from London!

A vasárnap ugye zsörtölődéssel indult, mert az ügyes és nagyon okos telefonommal felülírtam a blog bejegyzést, így eltűnt az írásom nagy része. Miután ezt pótoltam, elindultunk beszerezni végre valahára a szárítót, hogy moshassunk (na, nem mintha nem lenne még bőven ruhánk, de azért na..kell egy szárító,hogy moshassunk…)

Persze a szárító birtokában nem mostunk semmit vasárnap, de legalább beszereztük.

Visszafelé pedig nyomtattunk önéletrajzot, mert már itt kezdtem sejteni, hogy sem a net, sem a munkaközvetítők nem lesznek jópajtásaim…

Elterveztük, hogy hétfőn jó korán felkelünk és elmegyünk a munkaközvetítőbe regisztrálni. Na. ezt nagyon jól elterveztük, de 8-kor keltünk és ott 9-ig lehet regisztrálni. Szóval letettünk róla, de legalább jót reggeliztünk J

Elindultunk, hogy bankszámlát nyissunk magunknak. Jól kinéztük magunknak a HSBC nevű bankot. Majdnem félúton jártunk, amikor eszünkbe jutott, hogy igazolnunk kell valahogy, hogy mi itt lakunk, ezért visszafordultunk egy levélért (mert mindenki azt mondta, hogy bárkinek a levele elég, mert úgyse tudnánk megszerezni, ha nem lakunk ott…).

Majd újra elindultunk.  Úton odafelé belebotlottunk a Lloyd’s nevű bankba. Jól szétizgultam az agyam ezen az egészen. Itt annyira kedves és segítőkész mindenki. Odakerültünk a férfihoz, aki elmagyarázta, hogy majd kihez kell mennünk, de épp vannak nála, foglaljunk helyet. Volt némi kavar, a pasi nem tudta kit keressen, végül egy kis üvegajtós szobába mentünk be. ID van? Természetesen van. Ok. A számla nyitáshoz szükséges egy olyan számla, ami a mi nevünkre érkezik. Gáz, áram, víz, akármi, ami hivatalos. Ok de mi olyat nem fogunk kapni, mert nem a mi nevünkön van. Sorry. Ez így működik.

Akkor menjünk tovább. Hopp itt van 5 méterre a HSBC. Menjünk be. Ez zordabb kinézetű, mindössze egy nő áll egy pult mögött. Nagyon szimpatikus. Úgy artikulál, hogy majd kiesik a nyelve a száján. Pedig elsőre is értettem mindent J Itt sem tudunk számlát nyitni, de ez azért jobb már valamennyivel, mert a hölgy azt mondja, menjünk vissza, amikor lesz munkánk. Ennyi. Ez kell, meg az ID (jah, amúgy ez a személyi, vagy útlevél). Ok. Nem intéződött el, de legalább okosabbak lettünk. Valamint azt is mondta, hogy a munkahelyünkhöz legközelebbi fióknál kell megnyitni a számlát. Szóval kereshetünk majd egyet.

Visszafelé találtunk egy sport boltot és vettünk nekem egy cipőt!,ami nagyon csini J kicsit fura, mert a talpa JÓL van megcsinálva, vagyis elméletileg ebben majd jól nem fog fájni a lábam. Majd meglátjuk.

Íme:

 Bementünk a tesco metróba, mert természetesen megint szomjas voltam. A vizet itt úgy eldugják, hogy szinte sose találjuk meg. Szóval vettünk valami rózsaszín lónyálat, amire Drágám, a legnagyobb jóindulattal se mondanád, hogy Bambi, kicsit a „Jóbarátok bora” (vagy mi a szösz, amit kaptál tőlünk szülinapodra) üdítő változata. Na. az egy dolog, hogy már a színe is undorító, de szénsavas is és habár rá volt írva, hogy „No added sugar” (azaz nem adtak hozzá cukrot) olyan édes volt, hogy ettől nem múlt el a szomjúságom, ellenben már hányingerem is volt….

És akkor itt jött az első óriási mélylevegőőőő. A neten láttam, hogy az egyik kávézó-szerű hely keres munkatársat. Nem szükséges tapasztalat. Nagggyon jó. A Designer Outlet Centerben van még jobbbb (ez tőlünk kb 10 perc) Pret a manger. Nagyon elegáns név. Mindenképp meg kell próbálni. Na, most aki kicsit is ismer, az jól tudja, hogy milyen szégyellős tudok ám lenni. Bementünk, Ricsi kitalálta, hogy vegyünk kávét, meg szendvicset és majd a végén odamegyek megkérdezni. Valami ilyesmi volt azzal a maffiózó kinézetű pasival még az étteremben múlt héten. Amikor fizettünk, Ricsi úgy érezte, itt az időpont. Nagyon furán néztek, mikor egyszer csak furán mondja nekem, hogy „mostmostMOST!!!” Összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem- az amúgy nagyon szimpatikus- kiszolgáló srácot, hogy van-e felvétel, mert a neten azt láttam, hogy ITT van. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de itt biztos nincs, mert így is sokan vannak. Legalább túl estem a dolgon.

Ezután végre találkoztunk Judittal (Juc, Cic, Kicsicica, ki hogy ismeri J ) meg az egyik barátjával egy étteremben és majd három órát (annyit legalább) beszélgettünk. (¹ Itt majd kicsit később lesz egy izgi megjegyzésem, de most nem árulhatok el többet)

Nagyon szuper volt ennyi idő után látni őt J A legjobb, hogy minden hétfőn itt van a közelben, így tudunk találkozni.

Majd elmentünk négyen az ASDÁ-ba, kicsit belsőbb szemmel láttuk a dolgokat. Elmondták, ők miket szoktak venni, meg mi-hogy megy. Kifelé elvettünk egy álláshirdetős újságot (ki tudta, hogy ott olyan is van?! Naná.rajtunk kívül kb mindenki :D)

Majd hazabattyogtunk.

Itt az ajtóban találkoztunk Gáborral, az egyik lakótárssal. Rengeteget beszélgettünk vele. Ő jó messze (kb egy órányira innen) dolgozik az egyik Mekiben. Náluk lenne felvétel, úgyhogy ha egy-két napon belül nem találunk valamit, akkor lehet, hogy elmegyünk oda (csak az a hátrány, hogy messze van).

Éjjel mindenféle zagyvaságot összeálmodtam és felébredtem 2 órakor (igen, nálatok akkor volt 3, ha valaki szintén ébren lett volna J )

Nem tudtam visszaaludni, szóval elmentem tusolni, hogy jobb legyen a közérzetem. Úgy se ment. Gondoltam, jó, akkor olvassunk. Kislámpánk nincs, mert azt mondtam, hogy tök fölösleges venni (na jó, hozzá tartozik, hogy azt hittem, hoztunk zseblámpát…) de miután a szoba minden zugát átvilágítottam a telefonommal (kb úgy nézhettem ki, mint egy nagyon béna betörő…) rá kellett jönnöm, hogy a szoba abszolút kislámpa mentes és még a telefonomon sincs zseblámpa alkalmazás, amiről mondjuk tudom, hogy nem szabad sokáig használni, de akkor is… Szóval bekapcsoltam a laptopot, hogy ott keressek magamnak olvasnivalót. (Ó, most jut eszembe, hogy a telefonomon rajta van az Elfújta a szél. a fenébe, befejezhettem volna a könyvet L ) végül rátaláltam a Harry Potter első részére angolul, így azt kezdtem el olvasni. Kb az 5. oldalnál jártam, mikor úgy éreztem, na, talán most menni fog. Sajnos ez egy belém ivódott dolog. Mikor kislány voltam, lefekvés előtt mindig olvastam, így amikor olvasok, mindig elálmosodom L

Végre fél 4 körül sikerült is elaludni. Az ébresztő meg 6-kor csörgött. Ki kelt fel rá? Hát persze, hogy csak Ricsi.. Gyors reggeli, meg reggeli készülődés után (azért kell egy kis smink, mert úgy szimpibb az arcom) elindultunk a híres neves Response nevű ügynökséghez. Nagyjából olyan volt, mint egy menekült tábor. Ember ember hátán, tömve az egész. (Kb. 95%magyar.) Itt már éreztem, hogy semmi nem lesz belőle, de Ricsi azt mondta, várjunk kicsit. Szóba elegyedve kedves magyar honfitársakkal kiderült, hogy nekünk ezt az óriási tömeget nem kell végigvárni, hanem előre caplatunk (azt hittem, fel fognak koncolni, de szerencsére nem) és regisztrálunk. Mert hogy ők már munkára várnak. Konkrétan megijedtem ettől a tömegtől. Mi a frászt keresünk itt, amikor ennyi ember itt van?! De előre mentünk. Vártunk fél órát, majd egy srác odajött és megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Regisztrálni. Jah, kérem, azt ma már nem lehet. Nagyon jó, akkor megyünk. Írjátok fel a neveteket, meg a telefonszámotokat és gyertek vissza csütörtökön reggel 7 órára. (Azért normális volt a srác, hozzátenném,nem tudom mennyire tűnik ki ebből, de tényleg az volt. Kinézetre olyan kis köcsög feje van, de ha szót értesz vele, segítőkész típus. Mint este megtudtuk a lakótársunktól, lengyel és természetesen preferálja őket. Nem tudom, mennyit számít ez olyan helyen, ahol kb mindenki magyar, de oké…Richárd azt mondja, neki nem volt szimpatikus a srác..)) (Egyébként itt úgy működik, hogy regisztrálsz és akkor a fél napot átücsörögve várod a megváltót, vagy a hívást, hogy pont te kellesz. De komolyan. Ha valahova pont ők kellenének, akkor CV alapján is felvennék őket. Az tuti, hogy én nem fogok itt tábort verni, ahelyett, hogy ott ücsörgök, inkább bemegyek 10 helyre és megkérdezem, hogy van-e felvétel. Ez lehet, hogy rossz hozzáállás, de úgy érzem, mégis több esélyem van, mint ott…)

Na, mondom, ha itt nem sikerült regisztrálni, akkor menjünk át a másikba, ami mellette van, hátha ott kevesebben lesznek. Aha. Kevesen voltak, az tény. KB 6-an álltak előttünk. Kijött egy csaj és odament az előttünk álló srácokhoz, hogy sorry, változott a rendszer, mindennap csak 5 embert regisztrálhatunk, szóval az előzetes felmérésen nagyon jól kell szerepelnetek, mert titeket akarlak felvenni. Ricsivel összenéztünk és kifordultunk onnan.

Nézzétek, itt ilyen dobozok vannak a zebránál. Sokat elárul, hogy figyelmeztetnek "óvatosan kelj át"

Találtunk egy ASDÁ-t a közelben, ahol vettünk fájdalomdíj-csokisfánkot (annyira nem volt jó a csokikrém…) és hazabuszoztunk/sétáltunk. Itthon takarítottunk, pakoltunk, most már nagyjából tényleg minden a helyén van, mostunk is (habár itt az első 5 perc azzal telt, hogy Hédi ül a padlón a konyhában és bámulja az elől töltős mosógépet, amint az dolgozik. Kicsit kómás voltam. (Ricsi szerint úgy nézhettem ki, mint Dustin Hoffman az esőember c. filmben..) Ezután reggeliztünk, majd egy angol szókeresőset játszottam egy füzetben, amit azt hiszem tegnap vettem. Tanultam pár új szót és végül belealudtam a játékba.

Drukkoljatok, hogy legalább egy valaki reagáljon az elküldött üzeneteinkre valami pozitív válasszal J

Ez a mai jégeső gyöngyszem. Videóm is van róla, majd valahogy feltöltöm.

Ez pedig Laci motorjának a takarója. Talán látszanak a jégdarabok.

Íme a vacsoránk:

A vacsi mellé persze tea dukál, én már earl grey-t iszom, aminek Ricsi szerint lábszaga van. Pedig nemis!!!!

Még egy kép, hogy jól aludjatok, ezt kimondottan Mariann kedvéért fotóztam :)

Csodás álmokat mindenkinek :)

<3

A beköltözés

Greetings from London!!

Ott hagytam abba a dolgot, hogy lakást keresünk ezerrel.
Kedden meguntam, hogy egy külföldi sem válaszol, valamint kezdtem berezelni attól, hogy csütörtökön az utcára kerülünk és habár mindenki azt mondta, hogy csak magyarokhoz ne (éljen az összetartás), azért kitettem az egyik facebook-os csoportba, hogy ennyiért meg annyiért itt meg ott keresünk DOUBLE szobát. Olyat, amit tényleg két személynek adnak ki, nem pedig csak nagy szoba, de sorry, csak egy valakit várunk.
A magyarok rögtön elözönlötték a facbook-chat-emet és azonnal lett 5-6 felkérés, hogy a miénk ilyen- olyan szupijó, gyere és nézd meg.
Szerdán nyakunkba vettük a várost (én a város mellé kaptam a nyakamba egy kis kávét is, mert itt aztán nem sajnálják, de a papírpohár tetejét bezzeg már nem olyan könnyű leszedni...
Először Harrow-ba mentünk, aranyos, csendes és szép környék. Egy párral laknánk egy lakásban az emeleten,ahova kintről vezet fel egy lépcső. A pár nagyon szimpatikus, a lakás szép, az ár sem vészes, segítenének mindenben, az NI számtól (ez az otthoni TB) a bank account (ez meg a bankszámla) megszerzéséig, sőt még munkát is tudnak szerezni, mert ők takarítanak és nemsokára vesznek fel oda még embereket. A lányzó F1 mániás, amikor itt van a F1, akkor a box utcát takarítják. Wow :)
A probléma csak annyi, hogy a mi leendő szobánkból még mindig nem sikerült kiköltözni, elvileg még aznap megteszik,de már 3 napja el kellett volna menniük..
Innen elég közel van Wembley (na,ez relatív, csak a busz fél óra, de ez itt semmise :) )
Egész könnyen megtaláljuk itt is a lakást, elképesztően cukik, egyenházak(csinálok majd fotót róla)
A ház két emeletes, plusz padlás, összesen 6 szoba van, egy fürdő/wc az emeleten, plusz egy wc a földszinten. A mi szobánk a földszinten lenne, az utcára néz, az egyik fal csupa ablak.

 Valamiért eltűnt a bejegyzésem többi része, de megpróbálok visszaemlékezni arra, amit leírtam.

Szóval miután megnéztük ezt a házat is, elköszöntünk és kiléptünk az ajtón, egymásra néztünk Ricsivel és tudtuk, hogy ide szeretnénk beköltözni.

A jelenlegi szállásunkhoz közel beültünk egy másik kfc-szerű helyre (úgy látszik, itt szeretik így kialakítani a gyorséttermeket.) és telefonáltunk. Köszi, szeretnénk beköltözni, köszi, de nem.

Másnap megkértem Kay-t, hogy hagy maradjunk még néhány órát abban a szobában, mert csak fél4-től költözhetünk az új helyre. Ő azt mondta, csak nyugodtan, de esetleg megtennénk-e, hogy kicseréljük az ágyneműt, mert az óriási segítség lenne neki, mert ugye este jön az új lakó (Hugo anyukája). Természetesen megtettük J

Majd átcuccoltunk a Vivien avenue-re. Nem egyszerű két óriási, meg egy kicsi bőrönddel, meg 3 hátizsákkal, de megoldottuk. Találkoztunk Lacival, aki ugye bemutatta a házat és Csabival. Épp a szobánkat festették, ami eredetileg szombatra volt betervezve, de így jobb, mert hamarabb kiszellőzik. Lacitól megtudtuk, hogy nem ment dolgozni, mert előző nap focizni volt és megrepedt a bordája (éljen a sport!)

Kaptunk néhány tippet a vásárláshoz, így elindultunk az ASDA-ba, ami kb olyan, mint egy Auchan. Vettünk ágyneműt, meg vacsorának valót, és hazasétáltunk. Nem hitték el a többiek, hogy gyalog jöttünk, mert hogy milyen messze van. Lehet, hogy egy idő után mi is elkényelmesedünk, de a 20perc oda20perc vissza nem tűnt olyan vészesnek.

Íme a szobánk:

Ja,majdnem kihagytam,(Liza, ezt nagyon fogod értékelni) hogy még odafelé találtam egy fitness termet, ami tőlünk kb 10 percre van gyalog (korlátlan belépés, szauna, órák, tánc órák, meg még pár dolog, amit nem jegyeztem meg elsőre), így ha rendesen elhelyezkedtünk, akkor biztos fogok járni oda. J

Este megszámoltam a sarkokat, mindegyiktől kívántam valamit, de persze nem tudom, másnap melyiket láttam meg először.

Pénteken Laci segített nekünk az NI-számhoz időpontot kérni. Jó sokára megyünk. Ricsi 20.-ára, én csak március 2.-ára kaptam időpontot. Ez nem gond, mert elvileg a munkáltatón kívül sehol nem kérik, ő pedig megelégszik annyival, hogy már intéződik.

Ezután elmentünk az ARGOS-ba, ami olyan, mint az IKEA, de amikor belépsz, nem találsz mást, mint számítógépeket, meg katalógusokat, amikből kiválaszthatod, hogy mit szeretnél megnézni. Kihozzák és ha tetszik, megveheted. Kinéztünk mindent, de sajnos kikérni már nem tudtuk, mert későn értünk oda. Sebaj, legközelebb már nem kell vesződni a keresgéléssel… Innen átmentünk a szemközt levő Wilkinsonba(azt hiszem, ez a neve) és itt picit hatékonyabbak voltunk, mert vettünk kiskukát a szobába (ééééééééés, igen, ezt a csatát megnyertem. Ricsi szerint a szobába nem kell kiskuka, de nehogy már ki kelljen mennem egy koszos zsepivel a konyhába…azért azt még hozzátenném, hogy ő is bőszen használja….)

Ezek után még elnéztünk az Outletbe, ami szintén közel van, mert ugye az esők miatt a kabátom használhatatlan, a széldzsekim meg bár tökéletes, de nem árt, ha van még egy.. Itt van egy mozi is, meg sok étterem, szóval inkább olyan mint egy pláza. Az az érdekes benne, hogy bár a boltok természetesen fedettek, de a köztük lévő tér abszolút nem. Tehát ha esik az eső, rendesen elázol…

Akkora orkán volt, hogy Dorothy az egyik kezében Totót, a másikban Mary Poppins esernyőjét tartva repkedett felettünk. A sapkámat legalább háromszor fújta le a szél és nem mindig hagyta,hogy olyan irányba menjünk, ami nekünk tetsző lett volna…

Hazafelé pedig rátaláltunk a boltra, ahol magyar termékeket is árulnak. Természetesen vettünk pöttyöst és májkrémet.

Na gyerekek. Ha külföldre költöztök, ilyet soha ne tegyetek. Legalábbis ne az első héten. Mert azt veszed észre a gyönyörűen megterített vacsoraasztalnál, hogy rád tör a zokogás, meg a honvágy a semmiből, mert otthon pont ilyen májkrémet vásárolt az apukád és te ebből készítetted majdnem minden nap a melegszendvicset…

Szombaton végre teljesen birtokba vettük a szobát, lemostuk a szekrényeinket és bepakoltuk a ruhákat.

Elindultunk, hogy beszerezzük még azt a fránya szárítót. Először az ARGOS felé indultunk, de meggondoltuk magunkat és inkább a TESCO/IKEA felé vettük az irányt. Nagyjából fél Wembley-t megkerültük, mire kilyukadtunk és végül még szárítót se vettünk. Viszont találtunk egy rövid utat, ahol kb 10-15perc alatt ott lehet lenni és ráadásul egy szép parkon vezet keresztül az út J

Ezután már nem volt energiá(m)nk visszamenni a szárítóért, így azt vasárnapra hagytuk. Ami ma van és már rég el kellett volna indulnunk, de valamiért ugye sikerült kitörölnöm a blogbejegyzést, így újra kellett írnom… Csak reménykedni tudok, hogy nem maradt ki olyan sok minden… L

Azért tessék, még néhány kép a hetünkről.

A London Eye

A Big Ben, néhány smároló pár, a holdfény és én:

Az én utcám :)

Talán ilyen még nincs mindenkinek:

Ez volt a vacsi után a desszert: sárkány gyümölcs:

sok sok puszi nektek :)

A megérkezés

Greetings from London!

Drágaságaim, megpróbálom részletesen leírni, mi is történt velünk az elmúlt két napban. Elég hosszú lesz, hacsak nem dőlök ki közben :)
Ott kezdődik a történet, hogy hétfő reggel 6 előtt 10 perccel Gábor és Andi megérkeztek hozzánk, és egy hosszas búcsúzkodás után elindultunk a reptér felé. Gábor előre kijelentette nagyon komoly (ámbár kissé mókás) arccal és felmutatott mutatóujjal, hogy "az autóban nem lesz drámázás". Könnyes szemekkel megkérdeztem, hogy egy icuri-picuri dráma lehet?
Azért szerintem elég jól bírtuk, mert se sírás, se zokogás nem volt. A könnyes szem meg már csak elfogadott, mikor az ember lánya Londonba költözik?!
Becsekkolás, átvizsgálás (a cipőm és az övem levétele után majdnem sikerült a nadrágomat is letolni...) és a most már hagyománynak számító KFC-zés után elfoglaltuk a helyünket a gépen. Az út sima volt, kaptunk valami passport bigyót, amit elvileg mindenkinek ki kell töltenie,akinek nincs UK passportja, de a nagyon kedves stuardess néni azt mondta,hogy tök fölösleges. Szóval eltettem emlékbe.
Leszállás után közvetlenül (!!!!!) találtunk egy autómatát (!!!!!) ahol vettünk simkártyát mindkettőnknek. Ez úgy működik, hogy bedobod a pénzt és megkapod a kártyát. Nincs probléma, nincs eladó, nincs se személyi/jogsi/lakcím/életút bemutatás. Egyszerűen fogod és megveszed a kártyát, amivel korlátlan netet, 300 percet és 3000 smst kapsz. Mindez kb az otthoni 500mb-os telenoros mobilnetem áráért. Persze kb 10 különböző közül válogathatsz aszerint, mire használod leginkább. A legszuperebb pedig, hogy használható itt a telefonommal (sorry Geri, nem kapod meg a telefonom) Ez első ránézésre itt már tényleg a 21. század...

Mindenki eszméletlenül kedves és segítőkész, megvettük a travel cardot, a nagyon cuki biztonsági őr, aki ránézésre kb 70 és a halál között mozog valahol, nem a saját Krisztitől (ezúton is köszi még egyszer :)  ) kapott térképen, hanem egy másikon, (ami amúgy pont ugyanolyan) bekarikázgatja,hol kell át/leszállni. A metro persze addig már nem közlekedik, (mint utólag kiderült, strike miatt) így gyalog folytatjuk utunkat, mert a guglimapsz szerint kb 15 perc az út az ő útvonalán. Na ja. kb háromnegyed óra és megkerültük fél angliát de sebaj. Megérkeztünk a John Ruskin street 19.-hez. Azt kifelejtettem, hogy a metró hol föld alatt jár, hol föld felett és a táj pont mint egy tipikus angol filmben, szóval már itt megszerettem Londont :)
A szállás. Biztos fura ezt olvasni Londonról/Angliáról, de itt minden olyan pici. Mindenből elképesztően sok van, de azok picikék. Otthon nagy házak vannak és abban sok lakás, itt  (jó,nem sok házat láttam belülről) de rengeteg olyan van (többek között az is,ahol most vagyunk) Ahol van egy pici bejárati ajtó, onnan egy lépcső vezet fel, és ott több szinten vannak számozott ajtók. Ezek mögött rejtőznek a szobák.
Lecuccoltunk, elindultunk felderíteni a környéket. Minden itt van a közelben, ami csak kellhet. Van 100Ft-os bolt (99p -penny) ahol tényleg minden maximum 99p, nem fizetsz többet semmiért. Ettünk egy kfc-szerű helyen, ahol nem értették, miért mondom azt, hogy plusz 1 ketchupot kérek, mert itt odaadják a flakont és nyomj,amennyit akarsz magadnak.
Mivel a magassarkúm már kissé kényelmetlenné vált, hazajöttünk cipőt cserélni és beljebb mentünk. Fogalmam sem volt, hogy ennyire közel vagyunk a London Eye-hoz meg a Big Benhez :) itt már sikerült időt szakítani arra,hogy beszéljek anyuékkal is, majd átfagyva hazabuszoztunk (nem hittem el,hogy itt tényleg le kell inteni a buszt. pedig tényleg. Fent ültünk, hát elég fura volt. Itt mindenki centire közlekedik a másiktól és eddig nem tudtam megszokni ezt a fordított közlekedést. Folyton mindkét irányba nézek, mert nem könnyű megszokni. Majd idővel :)
Sajna a fűtés nem működött, Kay (a háziúr) sms-ét meg értelmezze akinek két anyja van, valami 11-től 5-ig megy és 11-től 5-ig nem. Kb ezt vettem ki belőle. Szerencsénkre a paplan nagyon vastag volt, így nem leszünk betegek!!!
Ricsi még elindított egy filmet, amiből annyira emlékszem, hogy "People come here from all over" (na, ki tudja, miből idéztem? Kap egy Wonka-bar-t (csoki a Charlie és a csokigyárban volt ilyen) aki kitalalaja :)
Képzeljétek, tök érdekes, hogy itt a tv-ben feliratosan megy minden, még a reklám is. Nekünk nagyon hasznos :)
Este pedig találkoztam a konyhában Hugoval, aki Olaszországból jött, elég vicces a kinézete és a Broadwayn akar dolgozni rendezőként. Sok sikert kívántam neki, nagyon kis aranyos srác :)
Egyelőre ennyi jut eszembe a tegnapról.
Nézzük a mait.
A nap első felét szállás kereséssel töltöttük, írtunk üzenetet, smst, egyelőre csak a magyarok válaszoltak, reméljük, azért több szerencsénk lesz..
Kay ma jött, kb 1-kor és meggyógyította a fűtést, aminek az volt a baja, hogy beszorult a tekerője (Ricsi szerint hőfokszabályzó) és nem feszegettük,nehogy eltörjön.. Ő neki esett egy lapos fejű csavarhúzóval és voilá. Lett fűtés. Nagyon jó fej, mert megígérte, hogy körbekérdez, hogy tud-e valaki szállást az ismerősei közül.
Itt elég furi az angol. Nem tudom lemérni, mennyire jó vagy rossz a tudásom, mert van,akit tökéletesen megértek, van, akit csak lassan artikulálva.
Aztán megint sétáltunk, kerestünk egy nagy tescot, hogy megnézzük, milyen, majd beültünk egy kávézóba, ahol a végén a tulaj megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Beszélgettünk, mire azt mondta, ha lesz már munkánk, menjünk vissza, mert neki van egy kiadó szobája. Naja. de itt először a szállás kell, utána a számla nyitás, utána munka. Itt ez a sorrend.
Végül még kerestünk szállást és munkát is, de mára befejeztük, mert lecsukódik a szemünk.
Remélem, nem sok fontos dolgot hagytam ki.
Ja. még valami. Hogy a manóba létezik az, hogy itt mindenki rövid szoknyában, harisnya vagy nadrág nélkül mászkál? Meg rengetegen futnak haza rövidnadrágban, a hátukon hátizsákban a munkás cuccuk. Nem fáznak?!?!?! Nyilván nem.
Képeket majd teszünk fel, csak minden telefonon van, és laptopról írok. Ami késik nem múlik :)
Na. eddig bírtam. Szép álmokat nektek :)