Greetings from London!
Szerda
Reggel bár egyszerre keltünk Ricsivel, ő már egyből
a gyárba ment, így egyedül kellett elmennem az ügynökségbe. Mit ne mondjak, ez
is furcsa volt. Én zártam be a lakatot, az ajtót, nem mintha nagy cucc lenne,
na de mégis. Na. Értitek :)
Elindultam, majd pár méter után belém hasított, hogy
jujj, a lámpa biztos égve maradt. Visszarohantam, de nem. Lekapcsoltam a
lámpát. Akkor induljunk neki újra. 14 perc alatt az állomásnál voltam, így még
vártam is kicsit.
Elfoglaltam a
már megszokott helyem és foglaltam magam mellett egyet Melindának, mert már
olyan sokan voltak és nem akartam az egész napot teljes csendben végig ülni.
Melinda nem jött, helyette viszont megérkezett Viki,
aki előtte való nap is mellettem ült és elnyelte a mellette ülő férfi bűzét,
így nekem valamennyivel kevesebb jutott. Így mondtam neki, hogy üljön le mellém
(ezt a többi álldogáló ember nem nézte túl jó szemmel, de hát ez nem annyira
érdekelt akkor)
Végig ültük ezt a napot is, majd ¾-ed 10-kor felálltunk, hogy
jó, akkor mi elindulunk. Épp felírtuk a nevünket a listára, amikor odajött
hozzánk az indiai srác, hogy látja, hogy lelkesen járunk ide, minden reggel itt
ülünk végig, és hogy még nem kaptunk munkát. Ez nem túl jó. (Mintha nem rajtuk
múlna…) Azt mondta, tud egy jó munkát, de ne áruljuk el senkinek (szóval erről
most nem tudtok :P ) hétfőtől lesz, de még nem biztos,
mert ha a főnök azt mondja, hogy még sem kell plusz ember, akkor nem tudunk
menni.
Minden második mondata valami poén volt, mintha oldani kellett volna a
feszültséget. Ami viszont fura, hogy bennem NEM VOLT FESZÜLTSÉG. Sem attól,
hogy angolul kell beszélgetni, sem attól, hogy tulajdonképpen ez kb egy állás
interjú, -mert úgy tűnik, hogy hosszú távra kellenénk, nem csak egy napra
helyettesíteni,- sem semmitől. Teljesen lazán vettem a poénokat,
visszaszólogattam. Szóval úgy érzem, kezdem kicsit levetkőzni a
szégyenlősségemet, ami nagyon pozitív :) (a munkáról
majd részletesebben hétfőn, miután remélhetőleg megkaptuk :)
) Még annyit mondott, hogy telefonáljunk oda délután 5-kor, hátha van munka
estére, vagy másnapra. Ok. Megcsörgetett, hogy meglegyen a szám. Wáó, ez a
beszélgetés tök jól ment, még élveztem is :)
A Végén azt
mondta „Bocsi, de muszáj valamit megtennem” és a mappájával meglapogatta a
hajam, mondván, hogy hú, mekkora (aki nem látott mostanában fotót rólam, az
nézze meg a Merida a bátor című mesét. Kb úgy néz ki a hajam, mint Meridáé. :)
Itthon már nem sok minden történt. 5 órakor
felhívtam az ügynökséget, a lány vette fel és nem igazán értette, mit akarok.
Elmondtam, hogy ki vagyok, hogy azért telefonálok, mert ott a srácok mondták,
hogy tegyem ezt, van-e munka, stb. Mire megkérdezte, hogy mikor regisztráltam?
Ma? Mondtam, hogy múlt héten. Nav mondta, hogy telefonáljak. Oké. Sajnos nincs
munka, de felírom a számod és felhívunk, ha lesz valami. Oké. Köszi. Ettől nem
jutottam sokkal előrébb, de már 2 (azaz kettő) telefonbeszélgetésem zajlott
angolul :)
Ricsi túlórázott, így egyedül voltam otthon. Tettem,
vettem, elpakoltam a ruhákat, megnéztem a Lemony Snicket filmet és megint
elküldtem pár helyre az önéletrajzom. Legalább valamit visszaírnának.
Laci bejött szólni, hogy a mikró sajna elromlott,
holnap veszünk másikat. Oké. Akkor a bolognai vacsi ugrott. Viszont legalább
lesz új mikró, mert ez már nem volt túl egészséges, mert lejött az a védőréteg
akármi néhány helyen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése