Greetings from London!
Hétfő!
Ez volt az első reggelem, amikor úgy nem keltem
korán, hogy tudtam, ma dolgozni fogok. Szépen elkészültem, elindultam a
raktárba gyalog és lőn 30 perc alatt ott voltam. mennyit segít a dolgon, hogyha
tudod merre kell menni :) Azért a guglimaps végig ott figyelt a
telefonomon és időről időre csekkoltam, hogy jó útvonalon haladok-e vagy sem.
Aztán megkérdeztem a biztonsági őr bácsit, hogy jó úton haladok-e a 17-es számú
raktár felé (ekkor jöttem rá, hogy de kár, hogy nem 13-as raktár… :)
) azt mondta persze, csak menjek egyenesen, forduljak jobbra, aztán balra,
utána már nem téveszthetem el (hehehe….. :D )
Oda is találtam. Azért az furcsa, hogyha a másik
irányból megyek, akkor van nagy kerítés, meg kódos belépő, meg minden, de ha
innen jövök, akkor csak a bizti őr bácsi kedves „Good morning-„ja állít meg..
Sebaj. bent a recepción, habár tudtam, merre kell menni, azért elmondtam, hogy
most jöttem először egyedül, navigáljon már el a benti területig. A hölgy ezt nagyon
kedvesen meg is tette.
Mivel fél órával korábban odaértem, nem nagyon tudtam,
mit kezdjek magammal. Nagyon lassan átvettem a cipőm, felöltöztem (vittem másik
pulcsit) majd 9 előtt 5 perccel megkerestem a főnököt, hogy itt vagyok, mi a
feladatom. Mondta, hogy tudnám-e folytatni azt a munkát, amit pénteken
abbahagytam? Egy lelkes (nagyon igyekeztem :) ) természetesen-nel
ott is hagytam és megkerestem a dobozaimat. Volt egy megkezdett dobozom még
péntekről, azt befejeztem, majd rájöttem, hogy hoppá, az ollóm eltűnt. Akkor
uzsgyi neki, szerezzünk egyet. Egyik raklapon sincs. Ejnye. akkor keressünk egy
embert. Sehol senki. Hopp, de mégis, egy van. Odamegyek, nagyon kedvesen
mosolyogtam, megkérdeztem, hogy tudna-e szerezni nekem egy ollót, mert
szükségem lenne rá, de nem találok. A bácsi mondta, hogy neki bizony sajnos nincs ollója, még a zsebét is kiforgatta, hogy bizonyítsa ezt.
Majd oldalról jött a srác, akit pénteken is
megszólítottam már, hogy ez az ember nem dolgozik itt, ő nem tud segíteni
(legalábbis szerintem ezt mondta, mert ezután egy ideig bután néztünk mind a
hárman) majd odajött, hogy mi kéne. Elmondtam neki, majd bementünk az irodába
és kaptam is egy ollót. Egy pici cukit, amivel sokkal könnyebb volt dolgozni.
Ezután dolgoztam, mint egy gép. Gyors (1 órás :)
) ebéd szünet, ahol a japánokkal ültem egy asztalnál, akik fura dolgokat ettek,
apuval skype-oltam, majd fogtam a fülesemet, mondván, ha tényleg mindenki zenét
hallgat, akkor (bár stikában,de ) én is és visszamentem a munkába)
Lement a műszak, majd odamentem Paul-hoz, hogy végeztem, megyek és jöhetek-e holnap. Közölte, hogy sajnos nincs szükségük rám, mert nincs annyi megrendelésük, hogy kelljen a plusz egy fő (brühühü) de adjam meg a számom a magyar srácnak és ő majd felhív, ha kellenék.
Úgy mentem haza, mintha legalábbis kirúgtak volna. Eléggé elszontyolodtam :( de majd csak lesz valami. Így viszont mehetek megint 6-ra a response-ba kedden... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése