Karácsony.

Greetings from London!

Boldog Karácsonyt Kívánok!

Remélem, mindenkinél úgy teltek az ünnepek, ahogyan eltervezte. Legalább nagyjából. Mi a héten legalább 5 kilót híztunk, megtanultam rablórömizni, halat rántani, 10 féle sütit kóstolni (esküszöm, külön versenyszámot kéne indítani ebben a kategóriában, mert tutira nem könnyű…) és a hűtő kapacitását legalább a kétszeresére növelni.

Habár még vár ránk az otthoni utó-karácsony, nézzétek meg a Szívek Szállodája 7. évadának 11. epizódját, valami olyasmi várható J

A héten meglátogatott minket Erikáék anyukája, aki szegénykém borzasztó-kalandos (borzasztó is volt és kalandos is, akkor borzasztó, utólag majd -remélhetőleg- kalandos élmény)

Az eredeti terv szerint pénteken felvitték volna Pestre, ahol felszállt volna egy távolsági járatra, hogy egyszeri átszállással kibuszozzon hozzánk, szombaton megérkezve, és velünk töltse az ünnepet.

Nos, ha jól emlékszem, az egyszeri átszállással nem volt probléma. Az egyetlen esemény a másfél nap alatt, ami zökkenőmentesen zajlott.

A dolog ott kezdődött, hogy a bőröndjének a háztól az autóig sem sikerült épségben eljutnia. Egy röpke 50-60 kg-s bőröndről beszélünk (amennyi dolog kikerült belőle, csodálom, amiért „csak” annyi volt a súlya)

Azonban ettől függetlenül anyuka és bőröndje épségben megérkeztek a buszhoz. Mint mondottam, az átszállással nem volt gond, habár elég hirtelen volt és váratlan és érthetetlen, ugyanis senki nem beszélt magyarul, csak kvartyogtak különböző ismeretlen (legalábbis Erika anyukája számára ismeretlen) nyelveken.

Az első probléma Calais-ben jelentkezett, ahol is a határnál átvizsgálták a buszt. Meg a bőröndöket. Egyesével. Egy ember.

Még mindig nem tudok napirendre térni. Ugyanis a következő történt:

Hogy, hogy nem a határőröknek sikerült szagot fogni (vagy sejtésem szerint inkább egy őr kutyának) és kiszagolták, hogy drog van a buszon. Így egy szem őröcske egyesével nézte át a bőröndöket további illegális dolgok után kutatva. Ami sajnos olyannyira sikeres volt, hogy a drog mellé bombát is talált.

Kérdem én: melyik őrült gondolja, hogy emberekkel teli buszra felcsempész nem csak illegális, de életveszélyes dolgokat is?!?!?!

Ekkor, teszem hozzá már majdnem 24 teljes órája úton volt (ez dél és 3 óra között történt szombaton, így már legalább 30 órás ébrenlétről beszélünk)

Leszállítottak mindenkit a buszról, kabát és minden nélkül, két órába telt mire egy zárt, fűthető helyiségbe beengedték őket.

A csomagokra olyannyira tekintettel voltak, hogy a bőröndöket úgy dobálták, hogy még a benne lévő dolgok (konkrétan pl az őzgerinc, ami elég masszív dolog) teljesen szétroncsolódtak.

Majd pár órás várakozás következett.

Ekkor már este 6-7 óra körül jártunk, mikor Ágoston már azon gondolkodott, inkább felhív egy taxist és maga megy el Doveren keresztül Calais-be az anyukájáért, hogy végre megérkezhessen eme csodás földrészre.

Végül nagy nehezen megérkezett a felmentő busz, így tovább engedték őket.

Ám ezzel még koránt sem ért véget a történet.

Mikor az alagútban voltak, a busz nekiment egy autónak. Senkinek semmi baja nem lett, de a helyszínelést ugye el kellett végezni.

Újabb másfél óra várakozás.

Mikor mindent elrendeztek, a busz újra elindult, azonban egy szirénázó rendőrautó követte őket, megállíttatták a buszt, kiszedték a sofőrt, ugyanis elfelejtett valami papírt aláírni/ kitölteni. Miután ez is megtörtént, végre útnak eresztették őket, majd innen már egyenesen vezetett útjuk a Victoriá-ra, azonban nem az előre megbeszélt megállóban tették ki őket, hanem egy teljesen másik megállóban, így mire Erikáék egymásra találtak, egy lelkileg/fizikailag kicsit megtört nővel találták szembe magukat, aki majdnem két teljes napot töltött ébren és úgy bántak velük, ahogy emberhez szerintem nem méltó.

Én nem egyszer kaptam sokkot a történtek folyamán és habár az alagutas sztorinál hangosan felnevettem (először azt hittem, csak viccelnek velem) hamar rájöttem, hogy véresen komoly összjátékot láthattunk az előadótól, kinek neve: SORS. Hogy miért? Még most is csak találgatjuk, reméljük, rájövünk az okára.

Szerintem egész jó kis hét áll mögöttünk.

Találkoztunk Attiláékkal, Téptünk szét cracker-t (ami egy Brit hagyomány, nagy, kartonpapírból készült szaloncukor formájú bigyó, amit két ember húz(széttép) és ajándék van benne. Egy korona, és vagy vicc, vagy kifestő, vagy matrica.

 Süüüüütiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

 Ez a másnap, sajnos nem találom a mappát ahol a fotók vannak.... Cordon Bleu, Gombás-besameles-rántott palacsinta, gyomornövelés...

 Jártunk Winter Wonderlans-ban is, ami vidámpark és a karácsonyi vásár egész ügyes keresztezése a Hyde- parkban

Valami ilyesmi volt a menü a héten: 

Abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem került minden fogás a fotóra, szóval inkább olyasvalami lehetne a címe, hogy „a heti menü a teljesség igénye nélkül”. Minden zseniális volt, kivéve a zserbómat, ami pöttyet túlsült és „nem volt benne elég lekvár”, viszont dió meg a tészta és a csoki elég volt, ami nem rossz arány :D (mentségemre legyen mondva, ezt a sütőt most használtam először süti sütésre (kivéve a csodás csokis muffinomat, amit tényleg nem lehet elrontani) és a figyelmem is elterelték. Azonban Erika és az anyukája együttes erővel megmentették a sütimet, ami még így (pár nap múlva is) egész finom J ők azt mondták, férjhez mehetek, de esküszöm hallottam, ahogy jó anyám a fülembe suttogja: „Kislányom, nagyon ügyes vagy, de azért még nem mehetsz férjhez”


Egyelőre zárom soraimat, de egészen biztos vagyok abban, hogy ezt a bejegyzést még szerkeszteni fogom.


utóirat: kaptam ám engedélyt eme történet közzétételére :)
puszik, szép éjszakát nektek!

Greetings from London!

Verőfényes napsütéses délutánt mindenkinek! Itt ködös, szitáló eső száll alá, remélem, nálatok szebb idő van!

Ma reggel volt az a reggel, amikor is bementem a gyárba, hogy beszéljek a leendő főnökömmel. (Remélem, mindenki érzi a határozott elszántságot  J )

A találkozó reggel 10-re volt megbeszélve, azonban nem közvetlenül vele, így semmi nem volt biztos, hogy miféle találkozó lesz ez. Csak odaadom az új motivációs levelem? Lesz interjú és körbe is vezet a gyárban? Vagy csak megbeszélünk egy időpontot, amikor körbevezet? A dolog eléggé képlékeny volt, de jókedvvel, elszántan, határozottan lépkedtem a cél felé. (Igen,az új csizmámban :) )

Ez a beszélgetés még rövidebbre sikeredett, mint az előző, ám számomra annál többet jelentett minden téren.

Kijött, üdvözölt és nagyon elnézést kért, de ő úgy gondolta, tudassam vele, hogy melyik időpont lenne legjobb számomra, amikor körbevezet és hogy most nagyon elfoglalt, sajnos semmiképpen nem most lesz az az időpont. Rögtön megnyugtattam, hogy csak azért jöttem, hogy személyesen beszéljük meg, mikor lenne jó mindkettőnknek.
Jövőhét csütörtökön reggel 6 órában állapodtunk meg (igen,sajnálni ér, hogy 4-kor kell fölkelnem, de egyrészt szokni kell a szántást, mert amikor megkapom a melót, akkor úgyis 6-kor kell kezdenem, másrészt reggel mindig jobb kedve van). Megkérdeztem, hogy mi lesz a jelentkezéssel, meg az interjúval, hiszen holnap van a határidő, azt mondta, azon ne aggódjak (ezért bizakodom nagyon).

Megint megdicsérte a személyiségem, látszik hogy olvasta az önéletrajzom is, mert megjegyezte, hogy sok előnyöm van, pl az, hogy tanár vagyok. (Ez azért előny, mert ebből következik, hogy jól kommunikálok az emberekkel, tudok hatással lenni rájuk, ösztönözni, „vezetni”őket. Gondolom :D)

Nagyjából ennyi volt, a végeredményre még mindig várni kell J

Legyetek rosszak, a jóság nem kifizetődő :P

(és semmiképpen ne igyatok mosatlan gyümölcslevet!!!!)

Ja, csak hogy legyen fotó is a dologban: íme a tegnapi banánturmixom, ami laktózmentes tejből készült és incsi-fincsi volt J

Greetings from London!

Sziasztok Kedveseim!

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt (le se merem írni hány) hónapok alatt. Nagyjából képben vagytok, mi minden történt velünk, ha mindent akár csak megemlítenék, az is több oldalt/órát venne igénybe, most sajnos annyi időm nincs, de nagyon szeretném folytatni az írásaim, mert mikor otthon voltunk szeptemberben, elég sok visszajelzést kaptam, hogy a dolog tetszetős és érdeklődtök utánam/utánunk, így most végre erőt vettem magamon :)
Néhány alapvető dolog változott, néhány még nem, menjünk szépen sorban :)
Az első és legfontosabb, hogy elköltöztünk!
Ezt bizonyára sokan tudjátok már, de mégis ez a legfontosabb változás. Valami történt az előző lakóhelyen(egyikünk sem érti, hogy mi) de a lakótársak megváltoztak, idővel elég visszautasítóak, zárkózottak, furák lettek, vagy egy szóval összefoglalva: bunkók.

Mikor hazautaztunk szeptemberben, két munkatársam/ barátnőm találkozott egymással. Ez is tökéletesen bemutatja, hogy mennyire nincsenek véletlenek, ugyanis ők már hónapok óta tervezték ezt a találkozót. Erika (majd később mesélek) megemlítette Anitának (róla is :) ) hogy náluk most szabadul fel egy szoba és új lakót keresnek, mire Anita kapva kapott az alkalmon és megemlítette, hogy Hédiék S.O.S. költöznének. Ricsi megnézte a szobát és én már arra érkeztem vissza Angliába, hogy 4napon belül költözünk. Képzelhetitek, mennyire boldog voltam!!!!

Az új lakásról páran már láttatok képeket, mert még otthon mutogattam, de ígérem, idővel ide is töltök fel, azonban a telefonon egyelőre csak a beköltözés utáni pillanatról van kép, amikor a szoba úgy néz ki, mint ahol először atombomba robbant, közvetlenül utána pedig végigsöpört egy forgószél. Azóta belaktuk, Erika szerint a szoba soha nem volt még ilyen otthonos :)
A munka terén még nem sok minden változott, az elszántságot kivéve, hogy minél hamarabb találjunk valami mást. Ricsi supervisor lett (akaratán kívül, de azért vannak előnyök) én pedig pár tucat helyre elküldtem már az önéletrajzom.

Ami az egyik legnagyobb dolog, hogy pár hete azt mondták az angolomra, hogy "fluent", ami elég nagy szám itt (legalábbis amerre én forgok) és ezt ráadásul egy olyan ember mondta, aki rengeteg (de tényleg, napi több tucat/száz) emberrel beszél, évek óta itt él, és részben az a munkája, hogy ezt megállapítsa (hosszú sztori..) szóval nagy dolog :)

A másik óriási pedig, hogy 2 héttel ezelőtt elmentem Ricsi gyárába, ugyanis náluk megüresedett az irodán egy aszisztensi pozíció és úgy láttuk jónak, ha bemegyek és személyesen varázsolom el a főnököt. Nos, a dolog tényleg jól sült el :)

Nyilván ismertek, tudjátok hogy nem volt túl sok tapasztalatom munka terén eddig. Állás interjúm pl még soha nem volt (állatkertbe se úgy kerültem be és itt sem így kaptuk a munkát). Szóval úgy indultam neki, hogy ez csak jól sülhet el, mert tapasztalat, mindenképpen kapok visszajelzést, abból is lehet tanulni.
Ricsivel együtt mentünk be reggel, letett az irodánál, majd ment dolgozni.
Mindenkit megérdeklődtem, aki csak arra járt és felismert (volt aki a hajamról :D ) hogy honnan fogom megismerni a főnököt. A legmókásabb leírás ez volt: "short, thin, bald" nagyot nevettem, de a leírás találó.
Saját magamat is meglepő határozottsággal pattantam fel a székből, amin várakoztam, mikor megérkezett az illető. Megkérdeztem, hogy ő -e akire várok, amire egy gyanakvó tekintet kíséretében kaptam egy igenlő választ. Elmondtam, ki vagyok és miért jöttem. Beinvitált az irodába, leültetett egy székre, ő azonban állva maradt (utólag rájöttem, hogy hülye ötlet volt úgy felpattanni a székről, mert kb fölé tornyosultam és azt melyik magas pozícióban lévő emberke szereti?!) szóval nagyon kedves volt, nagyon tetszett neki, hogy személyesen vittem be az önéletrajzom, kicsit beszélgettünk és ennyi volt. Nagyon pozitív!! Igyekeztem nyelvtanilag tökéletesen fogalmazni, ami mint utólag kiderült, sikerült :)
Mondta, hogy a hét végéig várja az önéletrajzokat, így kicsit várnom kell, de majd a rákövetkező héten mindenképpen jelentkezik.
Pár órával később Ricsi dühösen felhívott, hogy úgy néz ki az állás tuti nem az enyém, mert tőlük fent csücsült egész nap egy lány, szerinte ő kerül oda. Mondtam hogy engem tényleg nem bánt, nagyon jó kis élmény volt számomra.
A rákövetkező héten (azt hiszem,már hétfőn) odament Simon Ricsihez, hogy megmondja, sajnos nem engem választottak, azonban szeretne nekem küldeni egy levelet. Hogy miről? Miért? Rejtély.
Azonban vártam a levelet....

Türelmesen....

Rendületlenül....

Ami azonban csak nem akart megérkezni....

Egészen a rákövetkező hétfőig. Nem tudtam kivárni, míg kézbe foghatom a levelet, így kaptam róla egy fotót. Íme:

Öröm és boldogság, a virágokat az öltözőmbe kérem!
(Röviden összefoglalva: az a pozíció, amire jelentkeztem sajnos nem az enyém, de jelentkezzek egy másikra, mert az szerinte nekem való) Halkan megjegyezném, megint "fluent-"nek titulálják az angolom!!!
Szóval már csak új motivációs levél kell és sínen is vagyunk...

Tegnap útnak indultam téli kabátot venni, amiből ez lett:

OK, nem teljesen jó alternatíva, a hátam ettől még fázni fog, de erre is szükségem volt :)
Zárom is soraim, remélem, érdemes volt újra írnom :) (most már TÉNYLEG újra rendszeres lesz :) )