A tizedik

Greetings from London!

Csütörtök.

A mai napon megint egyedül mentem a Response-ba és nem sok minden történt. Hazafelé megint ASDA, pár dolog elfogyott. Az önkiszolgáló kasszánál fizettem. Mármint annál, ami olyan, mint az otthoni Tescóban, mert itt kétféle van. Folyton kiírt valamit, de nem teljesen értettem. Bele kellett tenni a zacskóba az árukat. Oké, de ezt megtettem. Aztán már rányomtam a kihagyás gombra… Kétszer kellett segítenie az eladónak, de mások is pont így jártak. A legrosszabb, hogy felidegel, ahogy a gép állandóan dumál. Nem baj. A gyönyörű megkoronázása az volt a vásárlásomnak, mikor előbányásztam kb 3 perc alatt a táskámból a kulcsomat, hogy a club-kártyámat odaérintsem, mikor a hölgy kedvesen szólt, hogy ez nem Tesco, ez Asda. na,ezt a cikit. 

Utána hazasétáltam. 

A park felé jöttem. Gyönyörű idő. Leülök a padra, ott eszem meg a szendvicsem felét, olyan szépen süt a nap. Nesze neked. Ahogy leültem, óriási szél kerekedett, a nap meg eltűnt. Mi a …? Na jó. tudod mit? Akkor hazasétálok és majd közben eszem meg! Felálltam, a szél elállt, a nap kisütött. De megmondtam neki, hogy ne próbáljon meg kiengesztelni és hazajöttem. 

Tegnap kaptam egy tippet a mogyoróvajas-lekváros szendvicshez, szóval kipróbáltam, de citromízű dzsemmel, vagy mi az nem volt túl jó. Szóval majd igazi lekvárral is kipróbálom :D (Btw. a mogyoróvaj iszonyatosan finom és pont olyan finom, mint ahogy én csináltam otthon, csak kicsit krémesebb, amit persze otthon nem lett volna könnyű így megcsinálni. Viszont a citromos humusz nem az igazi, de csak utólag vettem észre, hogy citromos…)