A munka

Greetings from London!

Péntek

Úgy keltem fel reggel, hogy nem igazán volt kedvem elmenni a Response-ba (ez az ügynökség neve) de ha már Melinda megkért, hogy diktáljam be a bankszámlaszámát, Ricsi, hogy kérdezzek meg pár dolgot és be is akartam biztosítani magam a hétfői munkára, akkor már nekiindultam. 

Állok a buszmegállóban, kezemben a frissen szerzett METRO (igen, itt is van, a színvonala kb az otthoniéhoz hasonlít, de a terjedelme kb négyszer akkora) egyszer csak látok valamit mozogni a földön. Az utolsó pillanatban ugrottam el egy patkány(!!!!!) elől. A néni, aki a megállóban ült, megpróbálta lecsapni az esernyőjével, de természetesen (és azért valahol szerencsére) esélye sem volt. Kész állatkert ez a London… Ráadásul kimaradt a legelső buszjárat, így később is értem az ügynökséghez.

Bent már alig volt hely, az utolsó szabad székek egyikére leültem. Nem sokkal később megérkezett Viki is (Ő Viki).

Közben előrementem az íróasztalokhoz, hogy beszéljek a lánnyal, hogy bediktáljam a számlaszámot, de nagyon elfoglalt volt, az indiai viszont épp ráért és odahívott magához. Elmondtam, hogy a bankszámlaszámot szeretném bediktálni. Azt sajna nem lehet, be kell jönnie és alá kell írnia. Ok. (azért ez is érthető valahol, akár a sajátomat is ráírhattam volna, ha  olyan szemét lennék) Ok. Ha már amúgy is ott vagyok, akkor megkérdezem, hogy most akkor ez hogy is működik? Lesz Ricsinek szerződése? Stb,stb. Nem. ez itt úgy működik, hogy legalább másfél évig lehúznak az ügynökségen keresztül, max utána vehet át a cég (ezt persze nem így magyarázta :) )

Ok. akkor utolsó kérdés. A hétfői munka még mindig áll? Persze, 7:30-ra gyere be és minden rendben lesz. Jajj de szuper :)

Itt már úgy voltam vele, hogy hazamegyek, hiszen úgysem visznek dolgozni, de azért ott maradtam beszélgetni a lányokkal. Mikor ők kimentek dohányozni (izé. friss levegőt szívni) akkor odajött hozzám az indiai, hogy menjek vele előre. Odamentem, majd közli, hogy talált nekem munkát. HOPPÁ. Hát hogyhogy? Úgy volt, hogy hétfőn megyek. No segond, hamarabb dolgozunk, hamarabb lesz pénz. A munka egyszerű lesz: kicsomagol,becsomagol, „label” .Nagyon jó. fogalmam sincs az utóbbi mit jelent :D de egyszerű, ez a lényeg. Kaptam safety shoes-t (hogy ez milyen ronda és ráadásul a 7-es nagy. a 6-os meg kicsi. Az indiai még azon is jót nevet, hogy nincs 6 és feles….) 

Íme a csodaszép safety shoes-om... (van ám párja is, de az a dobozban figyel....)

 

Aláírtam, hogy átvettem a cipőt, meg a láthatósági mellényt és megkért, hogy egy picit még üljek vissza. Ok. Akkor gyorsan keressük ki, mit is fogok csinálni. Gugli transzlét. „label” címkézés. Jujj, címkézni fogok, az nem lehet olyan nehéz :)

Jött az indiai, hogy megyünk. Beszálltam bal oldalon előre és frászt kaptam. Nincs itt a kormány! Jájj,mi lesz ebből. 

Az lett belőle, hogy nagyon jól elbeszélgettünk (persze én remegtem az idegességtől, hiszen ez az első munkám Londonban, a főnök angolul fog beszélni, az instrukciók angolul lesznek, hajjajj, itt már magamra vagyok utalva teljesen.) Próbálta elterelni a figyelmem, látta, milyen ideges vagyok. Bekísért, megmutogatta a helyet, mi merre van, az étkező, a mosdó, az öltöző, de azt főleg a fiúk használják, kevés a lány. Mondta, hogy üljek le a kantinban, a főnök nemsokára jön.

Jött is. Morózus, kis köpcös. Menjek vele. Ugrottam :)

Megmutatta, hol pakolhatok le, majd mentünk is. Kaptam egy fiókot :)

Elmagyarázta a munkát és már neki is álltam. Az volt a feladat, hogy a szezám olajakat kellett megcímkézni. Nem atomfizika, de első munkának tökéletes. :)

Ezzel elvoltam egész nap, azért volt bizonytalanság, meg idegesség is bőven. Kiderült, hogy van még néhány magyar ebben a raktárban, közöttük egy lány is. Valamint egy litván srác, akinek a nevét képtelen vagyok megjegyezni, de kicsit beszél magyar :)

Két szünet van, az első egy teaszünet, nekem 10:15-től 10:30-ig tart, valamint az ebédszünet, ami nekem 1-2-ig tart. Ezt ugye nem fizetik, így én bár nyolc órát vagyok bent, csak hetet dolgozom. Először nem voltam biztos abban, hogy mit mondott a főnök. Egy óra az ebédszünet, vagy egy órakor kezdődik, így csak fél órát voltam szüneten.  Megettem a szendvicsemet, a mandarint és visszabattyogtam a helyemre. Utólag mondta Dorottya, hogy egy órás a szünet.

Szóval nyugisan telt a nap, mindenki kedves, szimpatikus, mosolyog, köszön. Jó hely lesz ez!

Aztán délután, mint akit agyonvertek, úgy indultam el Dorottyával kifelé, (persze eleve tudtam, hogy másik irányba kéne mennem, de inkább beszélgettem kicsit) Folyóparton jöttem végig (vagyis egy ideig). Gyönyörű lett volna, ha az eső nem esik.. Aztán még a guglimaps is bevitt a susnyásba, meg vásároltam is, így több, mint másfél óra alatt értem haza, de elvileg max negyvenöt perc lenne a menetidő. Majd meglátjuk.