Greetings from London!

Sziasztok Kedveseim!

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt (le se merem írni hány) hónapok alatt. Nagyjából képben vagytok, mi minden történt velünk, ha mindent akár csak megemlítenék, az is több oldalt/órát venne igénybe, most sajnos annyi időm nincs, de nagyon szeretném folytatni az írásaim, mert mikor otthon voltunk szeptemberben, elég sok visszajelzést kaptam, hogy a dolog tetszetős és érdeklődtök utánam/utánunk, így most végre erőt vettem magamon :)
Néhány alapvető dolog változott, néhány még nem, menjünk szépen sorban :)
Az első és legfontosabb, hogy elköltöztünk!
Ezt bizonyára sokan tudjátok már, de mégis ez a legfontosabb változás. Valami történt az előző lakóhelyen(egyikünk sem érti, hogy mi) de a lakótársak megváltoztak, idővel elég visszautasítóak, zárkózottak, furák lettek, vagy egy szóval összefoglalva: bunkók.

Mikor hazautaztunk szeptemberben, két munkatársam/ barátnőm találkozott egymással. Ez is tökéletesen bemutatja, hogy mennyire nincsenek véletlenek, ugyanis ők már hónapok óta tervezték ezt a találkozót. Erika (majd később mesélek) megemlítette Anitának (róla is :) ) hogy náluk most szabadul fel egy szoba és új lakót keresnek, mire Anita kapva kapott az alkalmon és megemlítette, hogy Hédiék S.O.S. költöznének. Ricsi megnézte a szobát és én már arra érkeztem vissza Angliába, hogy 4napon belül költözünk. Képzelhetitek, mennyire boldog voltam!!!!

Az új lakásról páran már láttatok képeket, mert még otthon mutogattam, de ígérem, idővel ide is töltök fel, azonban a telefonon egyelőre csak a beköltözés utáni pillanatról van kép, amikor a szoba úgy néz ki, mint ahol először atombomba robbant, közvetlenül utána pedig végigsöpört egy forgószél. Azóta belaktuk, Erika szerint a szoba soha nem volt még ilyen otthonos :)
A munka terén még nem sok minden változott, az elszántságot kivéve, hogy minél hamarabb találjunk valami mást. Ricsi supervisor lett (akaratán kívül, de azért vannak előnyök) én pedig pár tucat helyre elküldtem már az önéletrajzom.

Ami az egyik legnagyobb dolog, hogy pár hete azt mondták az angolomra, hogy "fluent", ami elég nagy szám itt (legalábbis amerre én forgok) és ezt ráadásul egy olyan ember mondta, aki rengeteg (de tényleg, napi több tucat/száz) emberrel beszél, évek óta itt él, és részben az a munkája, hogy ezt megállapítsa (hosszú sztori..) szóval nagy dolog :)

A másik óriási pedig, hogy 2 héttel ezelőtt elmentem Ricsi gyárába, ugyanis náluk megüresedett az irodán egy aszisztensi pozíció és úgy láttuk jónak, ha bemegyek és személyesen varázsolom el a főnököt. Nos, a dolog tényleg jól sült el :)

Nyilván ismertek, tudjátok hogy nem volt túl sok tapasztalatom munka terén eddig. Állás interjúm pl még soha nem volt (állatkertbe se úgy kerültem be és itt sem így kaptuk a munkát). Szóval úgy indultam neki, hogy ez csak jól sülhet el, mert tapasztalat, mindenképpen kapok visszajelzést, abból is lehet tanulni.
Ricsivel együtt mentünk be reggel, letett az irodánál, majd ment dolgozni.
Mindenkit megérdeklődtem, aki csak arra járt és felismert (volt aki a hajamról :D ) hogy honnan fogom megismerni a főnököt. A legmókásabb leírás ez volt: "short, thin, bald" nagyot nevettem, de a leírás találó.
Saját magamat is meglepő határozottsággal pattantam fel a székből, amin várakoztam, mikor megérkezett az illető. Megkérdeztem, hogy ő -e akire várok, amire egy gyanakvó tekintet kíséretében kaptam egy igenlő választ. Elmondtam, ki vagyok és miért jöttem. Beinvitált az irodába, leültetett egy székre, ő azonban állva maradt (utólag rájöttem, hogy hülye ötlet volt úgy felpattanni a székről, mert kb fölé tornyosultam és azt melyik magas pozícióban lévő emberke szereti?!) szóval nagyon kedves volt, nagyon tetszett neki, hogy személyesen vittem be az önéletrajzom, kicsit beszélgettünk és ennyi volt. Nagyon pozitív!! Igyekeztem nyelvtanilag tökéletesen fogalmazni, ami mint utólag kiderült, sikerült :)
Mondta, hogy a hét végéig várja az önéletrajzokat, így kicsit várnom kell, de majd a rákövetkező héten mindenképpen jelentkezik.
Pár órával később Ricsi dühösen felhívott, hogy úgy néz ki az állás tuti nem az enyém, mert tőlük fent csücsült egész nap egy lány, szerinte ő kerül oda. Mondtam hogy engem tényleg nem bánt, nagyon jó kis élmény volt számomra.
A rákövetkező héten (azt hiszem,már hétfőn) odament Simon Ricsihez, hogy megmondja, sajnos nem engem választottak, azonban szeretne nekem küldeni egy levelet. Hogy miről? Miért? Rejtély.
Azonban vártam a levelet....

Türelmesen....

Rendületlenül....

Ami azonban csak nem akart megérkezni....

Egészen a rákövetkező hétfőig. Nem tudtam kivárni, míg kézbe foghatom a levelet, így kaptam róla egy fotót. Íme:

Öröm és boldogság, a virágokat az öltözőmbe kérem!
(Röviden összefoglalva: az a pozíció, amire jelentkeztem sajnos nem az enyém, de jelentkezzek egy másikra, mert az szerinte nekem való) Halkan megjegyezném, megint "fluent-"nek titulálják az angolom!!!
Szóval már csak új motivációs levél kell és sínen is vagyunk...

Tegnap útnak indultam téli kabátot venni, amiből ez lett:

OK, nem teljesen jó alternatíva, a hátam ettől még fázni fog, de erre is szükségem volt :)
Zárom is soraim, remélem, érdemes volt újra írnom :) (most már TÉNYLEG újra rendszeres lesz :) )