Karácsony.

Greetings from London!

Boldog Karácsonyt Kívánok!

Remélem, mindenkinél úgy teltek az ünnepek, ahogyan eltervezte. Legalább nagyjából. Mi a héten legalább 5 kilót híztunk, megtanultam rablórömizni, halat rántani, 10 féle sütit kóstolni (esküszöm, külön versenyszámot kéne indítani ebben a kategóriában, mert tutira nem könnyű…) és a hűtő kapacitását legalább a kétszeresére növelni.

Habár még vár ránk az otthoni utó-karácsony, nézzétek meg a Szívek Szállodája 7. évadának 11. epizódját, valami olyasmi várható J

A héten meglátogatott minket Erikáék anyukája, aki szegénykém borzasztó-kalandos (borzasztó is volt és kalandos is, akkor borzasztó, utólag majd -remélhetőleg- kalandos élmény)

Az eredeti terv szerint pénteken felvitték volna Pestre, ahol felszállt volna egy távolsági járatra, hogy egyszeri átszállással kibuszozzon hozzánk, szombaton megérkezve, és velünk töltse az ünnepet.

Nos, ha jól emlékszem, az egyszeri átszállással nem volt probléma. Az egyetlen esemény a másfél nap alatt, ami zökkenőmentesen zajlott.

A dolog ott kezdődött, hogy a bőröndjének a háztól az autóig sem sikerült épségben eljutnia. Egy röpke 50-60 kg-s bőröndről beszélünk (amennyi dolog kikerült belőle, csodálom, amiért „csak” annyi volt a súlya)

Azonban ettől függetlenül anyuka és bőröndje épségben megérkeztek a buszhoz. Mint mondottam, az átszállással nem volt gond, habár elég hirtelen volt és váratlan és érthetetlen, ugyanis senki nem beszélt magyarul, csak kvartyogtak különböző ismeretlen (legalábbis Erika anyukája számára ismeretlen) nyelveken.

Az első probléma Calais-ben jelentkezett, ahol is a határnál átvizsgálták a buszt. Meg a bőröndöket. Egyesével. Egy ember.

Még mindig nem tudok napirendre térni. Ugyanis a következő történt:

Hogy, hogy nem a határőröknek sikerült szagot fogni (vagy sejtésem szerint inkább egy őr kutyának) és kiszagolták, hogy drog van a buszon. Így egy szem őröcske egyesével nézte át a bőröndöket további illegális dolgok után kutatva. Ami sajnos olyannyira sikeres volt, hogy a drog mellé bombát is talált.

Kérdem én: melyik őrült gondolja, hogy emberekkel teli buszra felcsempész nem csak illegális, de életveszélyes dolgokat is?!?!?!

Ekkor, teszem hozzá már majdnem 24 teljes órája úton volt (ez dél és 3 óra között történt szombaton, így már legalább 30 órás ébrenlétről beszélünk)

Leszállítottak mindenkit a buszról, kabát és minden nélkül, két órába telt mire egy zárt, fűthető helyiségbe beengedték őket.

A csomagokra olyannyira tekintettel voltak, hogy a bőröndöket úgy dobálták, hogy még a benne lévő dolgok (konkrétan pl az őzgerinc, ami elég masszív dolog) teljesen szétroncsolódtak.

Majd pár órás várakozás következett.

Ekkor már este 6-7 óra körül jártunk, mikor Ágoston már azon gondolkodott, inkább felhív egy taxist és maga megy el Doveren keresztül Calais-be az anyukájáért, hogy végre megérkezhessen eme csodás földrészre.

Végül nagy nehezen megérkezett a felmentő busz, így tovább engedték őket.

Ám ezzel még koránt sem ért véget a történet.

Mikor az alagútban voltak, a busz nekiment egy autónak. Senkinek semmi baja nem lett, de a helyszínelést ugye el kellett végezni.

Újabb másfél óra várakozás.

Mikor mindent elrendeztek, a busz újra elindult, azonban egy szirénázó rendőrautó követte őket, megállíttatták a buszt, kiszedték a sofőrt, ugyanis elfelejtett valami papírt aláírni/ kitölteni. Miután ez is megtörtént, végre útnak eresztették őket, majd innen már egyenesen vezetett útjuk a Victoriá-ra, azonban nem az előre megbeszélt megállóban tették ki őket, hanem egy teljesen másik megállóban, így mire Erikáék egymásra találtak, egy lelkileg/fizikailag kicsit megtört nővel találták szembe magukat, aki majdnem két teljes napot töltött ébren és úgy bántak velük, ahogy emberhez szerintem nem méltó.

Én nem egyszer kaptam sokkot a történtek folyamán és habár az alagutas sztorinál hangosan felnevettem (először azt hittem, csak viccelnek velem) hamar rájöttem, hogy véresen komoly összjátékot láthattunk az előadótól, kinek neve: SORS. Hogy miért? Még most is csak találgatjuk, reméljük, rájövünk az okára.

Szerintem egész jó kis hét áll mögöttünk.

Találkoztunk Attiláékkal, Téptünk szét cracker-t (ami egy Brit hagyomány, nagy, kartonpapírból készült szaloncukor formájú bigyó, amit két ember húz(széttép) és ajándék van benne. Egy korona, és vagy vicc, vagy kifestő, vagy matrica.

 Süüüüütiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

 Ez a másnap, sajnos nem találom a mappát ahol a fotók vannak.... Cordon Bleu, Gombás-besameles-rántott palacsinta, gyomornövelés...

 Jártunk Winter Wonderlans-ban is, ami vidámpark és a karácsonyi vásár egész ügyes keresztezése a Hyde- parkban

Valami ilyesmi volt a menü a héten: 

Abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem került minden fogás a fotóra, szóval inkább olyasvalami lehetne a címe, hogy „a heti menü a teljesség igénye nélkül”. Minden zseniális volt, kivéve a zserbómat, ami pöttyet túlsült és „nem volt benne elég lekvár”, viszont dió meg a tészta és a csoki elég volt, ami nem rossz arány :D (mentségemre legyen mondva, ezt a sütőt most használtam először süti sütésre (kivéve a csodás csokis muffinomat, amit tényleg nem lehet elrontani) és a figyelmem is elterelték. Azonban Erika és az anyukája együttes erővel megmentették a sütimet, ami még így (pár nap múlva is) egész finom J ők azt mondták, férjhez mehetek, de esküszöm hallottam, ahogy jó anyám a fülembe suttogja: „Kislányom, nagyon ügyes vagy, de azért még nem mehetsz férjhez”


Egyelőre zárom soraimat, de egészen biztos vagyok abban, hogy ezt a bejegyzést még szerkeszteni fogom.


utóirat: kaptam ám engedélyt eme történet közzétételére :)
puszik, szép éjszakát nektek!