A megérkezés

Greetings from London!

Drágaságaim, megpróbálom részletesen leírni, mi is történt velünk az elmúlt két napban. Elég hosszú lesz, hacsak nem dőlök ki közben :)
Ott kezdődik a történet, hogy hétfő reggel 6 előtt 10 perccel Gábor és Andi megérkeztek hozzánk, és egy hosszas búcsúzkodás után elindultunk a reptér felé. Gábor előre kijelentette nagyon komoly (ámbár kissé mókás) arccal és felmutatott mutatóujjal, hogy "az autóban nem lesz drámázás". Könnyes szemekkel megkérdeztem, hogy egy icuri-picuri dráma lehet?
Azért szerintem elég jól bírtuk, mert se sírás, se zokogás nem volt. A könnyes szem meg már csak elfogadott, mikor az ember lánya Londonba költözik?!
Becsekkolás, átvizsgálás (a cipőm és az övem levétele után majdnem sikerült a nadrágomat is letolni...) és a most már hagyománynak számító KFC-zés után elfoglaltuk a helyünket a gépen. Az út sima volt, kaptunk valami passport bigyót, amit elvileg mindenkinek ki kell töltenie,akinek nincs UK passportja, de a nagyon kedves stuardess néni azt mondta,hogy tök fölösleges. Szóval eltettem emlékbe.
Leszállás után közvetlenül (!!!!!) találtunk egy autómatát (!!!!!) ahol vettünk simkártyát mindkettőnknek. Ez úgy működik, hogy bedobod a pénzt és megkapod a kártyát. Nincs probléma, nincs eladó, nincs se személyi/jogsi/lakcím/életút bemutatás. Egyszerűen fogod és megveszed a kártyát, amivel korlátlan netet, 300 percet és 3000 smst kapsz. Mindez kb az otthoni 500mb-os telenoros mobilnetem áráért. Persze kb 10 különböző közül válogathatsz aszerint, mire használod leginkább. A legszuperebb pedig, hogy használható itt a telefonommal (sorry Geri, nem kapod meg a telefonom) Ez első ránézésre itt már tényleg a 21. század...

Mindenki eszméletlenül kedves és segítőkész, megvettük a travel cardot, a nagyon cuki biztonsági őr, aki ránézésre kb 70 és a halál között mozog valahol, nem a saját Krisztitől (ezúton is köszi még egyszer :)  ) kapott térképen, hanem egy másikon, (ami amúgy pont ugyanolyan) bekarikázgatja,hol kell át/leszállni. A metro persze addig már nem közlekedik, (mint utólag kiderült, strike miatt) így gyalog folytatjuk utunkat, mert a guglimapsz szerint kb 15 perc az út az ő útvonalán. Na ja. kb háromnegyed óra és megkerültük fél angliát de sebaj. Megérkeztünk a John Ruskin street 19.-hez. Azt kifelejtettem, hogy a metró hol föld alatt jár, hol föld felett és a táj pont mint egy tipikus angol filmben, szóval már itt megszerettem Londont :)
A szállás. Biztos fura ezt olvasni Londonról/Angliáról, de itt minden olyan pici. Mindenből elképesztően sok van, de azok picikék. Otthon nagy házak vannak és abban sok lakás, itt  (jó,nem sok házat láttam belülről) de rengeteg olyan van (többek között az is,ahol most vagyunk) Ahol van egy pici bejárati ajtó, onnan egy lépcső vezet fel, és ott több szinten vannak számozott ajtók. Ezek mögött rejtőznek a szobák.
Lecuccoltunk, elindultunk felderíteni a környéket. Minden itt van a közelben, ami csak kellhet. Van 100Ft-os bolt (99p -penny) ahol tényleg minden maximum 99p, nem fizetsz többet semmiért. Ettünk egy kfc-szerű helyen, ahol nem értették, miért mondom azt, hogy plusz 1 ketchupot kérek, mert itt odaadják a flakont és nyomj,amennyit akarsz magadnak.
Mivel a magassarkúm már kissé kényelmetlenné vált, hazajöttünk cipőt cserélni és beljebb mentünk. Fogalmam sem volt, hogy ennyire közel vagyunk a London Eye-hoz meg a Big Benhez :) itt már sikerült időt szakítani arra,hogy beszéljek anyuékkal is, majd átfagyva hazabuszoztunk (nem hittem el,hogy itt tényleg le kell inteni a buszt. pedig tényleg. Fent ültünk, hát elég fura volt. Itt mindenki centire közlekedik a másiktól és eddig nem tudtam megszokni ezt a fordított közlekedést. Folyton mindkét irányba nézek, mert nem könnyű megszokni. Majd idővel :)
Sajna a fűtés nem működött, Kay (a háziúr) sms-ét meg értelmezze akinek két anyja van, valami 11-től 5-ig megy és 11-től 5-ig nem. Kb ezt vettem ki belőle. Szerencsénkre a paplan nagyon vastag volt, így nem leszünk betegek!!!
Ricsi még elindított egy filmet, amiből annyira emlékszem, hogy "People come here from all over" (na, ki tudja, miből idéztem? Kap egy Wonka-bar-t (csoki a Charlie és a csokigyárban volt ilyen) aki kitalalaja :)
Képzeljétek, tök érdekes, hogy itt a tv-ben feliratosan megy minden, még a reklám is. Nekünk nagyon hasznos :)
Este pedig találkoztam a konyhában Hugoval, aki Olaszországból jött, elég vicces a kinézete és a Broadwayn akar dolgozni rendezőként. Sok sikert kívántam neki, nagyon kis aranyos srác :)
Egyelőre ennyi jut eszembe a tegnapról.
Nézzük a mait.
A nap első felét szállás kereséssel töltöttük, írtunk üzenetet, smst, egyelőre csak a magyarok válaszoltak, reméljük, azért több szerencsénk lesz..
Kay ma jött, kb 1-kor és meggyógyította a fűtést, aminek az volt a baja, hogy beszorult a tekerője (Ricsi szerint hőfokszabályzó) és nem feszegettük,nehogy eltörjön.. Ő neki esett egy lapos fejű csavarhúzóval és voilá. Lett fűtés. Nagyon jó fej, mert megígérte, hogy körbekérdez, hogy tud-e valaki szállást az ismerősei közül.
Itt elég furi az angol. Nem tudom lemérni, mennyire jó vagy rossz a tudásom, mert van,akit tökéletesen megértek, van, akit csak lassan artikulálva.
Aztán megint sétáltunk, kerestünk egy nagy tescot, hogy megnézzük, milyen, majd beültünk egy kávézóba, ahol a végén a tulaj megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Beszélgettünk, mire azt mondta, ha lesz már munkánk, menjünk vissza, mert neki van egy kiadó szobája. Naja. de itt először a szállás kell, utána a számla nyitás, utána munka. Itt ez a sorrend.
Végül még kerestünk szállást és munkát is, de mára befejeztük, mert lecsukódik a szemünk.
Remélem, nem sok fontos dolgot hagytam ki.
Ja. még valami. Hogy a manóba létezik az, hogy itt mindenki rövid szoknyában, harisnya vagy nadrág nélkül mászkál? Meg rengetegen futnak haza rövidnadrágban, a hátukon hátizsákban a munkás cuccuk. Nem fáznak?!?!?! Nyilván nem.
Képeket majd teszünk fel, csak minden telefonon van, és laptopról írok. Ami késik nem múlik :)
Na. eddig bírtam. Szép álmokat nektek :)