Images of Life: A harmadik

Greetings from London!

A vasárnap ugye zsörtölődéssel indult, mert az ügyes és nagyon okos telefonommal felülírtam a blog bejegyzést, így eltűnt az írásom nagy része. Miután ezt pótoltam, elindultunk beszerezni végre valahára a szárítót, hogy moshassunk (na, nem mintha nem lenne még bőven ruhánk, de azért na..kell egy szárító,hogy moshassunk…)

Persze a szárító birtokában nem mostunk semmit vasárnap, de legalább beszereztük.

Visszafelé pedig nyomtattunk önéletrajzot, mert már itt kezdtem sejteni, hogy sem a net, sem a munkaközvetítők nem lesznek jópajtásaim…

Elterveztük, hogy hétfőn jó korán felkelünk és elmegyünk a munkaközvetítőbe regisztrálni. Na. ezt nagyon jól elterveztük, de 8-kor keltünk és ott 9-ig lehet regisztrálni. Szóval letettünk róla, de legalább jót reggeliztünk J

Elindultunk, hogy bankszámlát nyissunk magunknak. Jól kinéztük magunknak a HSBC nevű bankot. Majdnem félúton jártunk, amikor eszünkbe jutott, hogy igazolnunk kell valahogy, hogy mi itt lakunk, ezért visszafordultunk egy levélért (mert mindenki azt mondta, hogy bárkinek a levele elég, mert úgyse tudnánk megszerezni, ha nem lakunk ott…).

Majd újra elindultunk. Úton odafelé belebotlottunk a Lloyd’s nevű bankba. Jól szétizgultam az agyam ezen az egészen. Itt annyira kedves és segítőkész mindenki. Odakerültünk a férfihoz, aki elmagyarázta, hogy majd kihez kell mennünk, de épp vannak nála, foglaljunk helyet. Volt némi kavar, a pasi nem tudta kit keressen, végül egy kis üvegajtós szobába mentünk be. ID van? Természetesen van. Ok. A számla nyitáshoz szükséges egy olyan számla, ami a mi nevünkre érkezik. Gáz, áram, víz, akármi, ami hivatalos. Ok de mi olyat nem fogunk kapni, mert nem a mi nevünkön van. Sorry. Ez így működik.

Akkor menjünk tovább. Hopp itt van 5 méterre a HSBC. Menjünk be. Ez zordabb kinézetű, mindössze egy nő áll egy pult mögött. Nagyon szimpatikus. Úgy artikulál, hogy majd kiesik a nyelve a száján. Pedig elsőre is értettem mindent J Itt sem tudunk számlát nyitni, de ez azért jobb már valamennyivel, mert a hölgy azt mondja, menjünk vissza, amikor lesz munkánk. Ennyi. Ez kell, meg az ID (jah, amúgy ez a személyi, vagy útlevél). Ok. Nem intéződött el, de legalább okosabbak lettünk. Valamint azt is mondta, hogy a munkahelyünkhöz legközelebbi fióknál kell megnyitni a számlát. Szóval kereshetünk majd egyet.

Visszafelé találtunk egy sport boltot és vettünk nekem egy cipőt!,ami nagyon csini J kicsit fura, mert a talpa JÓL van megcsinálva, vagyis elméletileg ebben majd jól nem fog fájni a lábam. Majd meglátjuk.

Íme:

Bementünk a tesco metróba, mert természetesen megint szomjas voltam. A vizet itt úgy eldugják, hogy szinte sose találjuk meg. Szóval vettünk valami rózsaszín lónyálat, amire Drágám, a legnagyobb jóindulattal se mondanád, hogy Bambi, kicsit a „Jóbarátok bora” (vagy mi a szösz, amit kaptál tőlünk szülinapodra) üdítő változata. Na. az egy dolog, hogy már a színe is undorító, de szénsavas is és habár rá volt írva, hogy „No added sugar” (azaz nem adtak hozzá cukrot) olyan édes volt, hogy ettől nem múlt el a szomjúságom, ellenben már hányingerem is volt….

És akkor itt jött az első óriási mélylevegőőőő. A neten láttam, hogy az egyik kávézó-szerű hely keres munkatársat. Nem szükséges tapasztalat. Nagggyon jó. A Designer Outlet Centerben van még jobbbb (ez tőlünk kb 10 perc) Pret a manger. Nagyon elegáns név. Mindenképp meg kell próbálni. Na, most aki kicsit is ismer, az jól tudja, hogy milyen szégyellős tudok ám lenni. Bementünk, Ricsi kitalálta, hogy vegyünk kávét, meg szendvicset és majd a végén odamegyek megkérdezni. Valami ilyesmi volt azzal a maffiózó kinézetű pasival még az étteremben múlt héten. Amikor fizettünk, Ricsi úgy érezte, itt az időpont. Nagyon furán néztek, mikor egyszer csak furán mondja nekem, hogy „mostmostMOST!!!” Összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem- az amúgy nagyon szimpatikus- kiszolgáló srácot, hogy van-e felvétel, mert a neten azt láttam, hogy ITT van. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de itt biztos nincs, mert így is sokan vannak. Legalább túl estem a dolgon.

Ezután végre találkoztunk Judittal (Juc, Cic, Kicsicica, ki hogy ismeri J ) meg az egyik barátjával egy étteremben és majd három órát (annyit legalább) beszélgettünk. (¹Itt majd kicsit később lesz egy izgi megjegyzésem, de most nem árulhatok el többet)

Nagyon szuper volt ennyi idő után látni őt J A legjobb, hogy minden hétfőn itt van a közelben, így tudunk találkozni.

Majd elmentünk négyen az ASDÁ-ba, kicsit belsőbb szemmel láttuk a dolgokat. Elmondták, ők miket szoktak venni, meg mi-hogy megy. Kifelé elvettünk egy álláshirdetős újságot (ki tudta, hogy ott olyan is van?! Naná.rajtunk kívül kb mindenki :D)

Majd hazabattyogtunk.

Itt az ajtóban találkoztunk Gáborral, az egyik lakótárssal. Rengeteget beszélgettünk vele. Ő jó messze (kb egy órányira innen) dolgozik az egyik Mekiben. Náluk lenne felvétel, úgyhogy ha egy-két napon belül nem találunk valamit, akkor lehet, hogy elmegyünk oda (csak az a hátrány, hogy messze van).

Éjjel mindenféle zagyvaságot összeálmodtam és felébredtem 2 órakor (igen, nálatok akkor volt 3, ha valaki szintén ébren lett volna J )

Nem tudtam visszaaludni, szóval elmentem tusolni, hogy jobb legyen a közérzetem. Úgy se ment. Gondoltam, jó, akkor olvassunk. Kislámpánk nincs, mert azt mondtam, hogy tök fölösleges venni (na jó, hozzá tartozik, hogy azt hittem, hoztunk zseblámpát…) de miután a szoba minden zugát átvilágítottam a telefonommal (kb úgy nézhettem ki, mint egy nagyon béna betörő…) rá kellett jönnöm, hogy a szoba abszolút kislámpa mentes és még a telefonomon sincs zseblámpa alkalmazás, amiről mondjuk tudom, hogy nem szabad sokáig használni, de akkor is… Szóval bekapcsoltam a laptopot, hogy ott keressek magamnak olvasnivalót. (Ó, most jut eszembe, hogy a telefonomon rajta van az Elfújta a szél. a fenébe, befejezhettem volna a könyvet L ) végül rátaláltam a Harry Potter első részére angolul, így azt kezdtem el olvasni. Kb az 5. oldalnál jártam, mikor úgy éreztem, na, talán most menni fog. Sajnos ez egy belém ivódott dolog. Mikor kislány voltam, lefekvés előtt mindig olvastam, így amikor olvasok, mindig elálmosodom L

Végre fél 4 körül sikerült is elaludni. Az ébresztő meg 6-kor csörgött. Ki kelt fel rá? Hát persze, hogy csak Ricsi.. Gyors reggeli, meg reggeli készülődés után (azért kell egy kis smink, mert úgy szimpibb az arcom) elindultunk a híres neves Response nevű ügynökséghez. Nagyjából olyan volt, mint egy menekült tábor. Ember ember hátán, tömve az egész. (Kb. 95%magyar.) Itt már éreztem, hogy semmi nem lesz belőle, de Ricsi azt mondta, várjunk kicsit. Szóba elegyedve kedves magyar honfitársakkal kiderült, hogy nekünk ezt az óriási tömeget nem kell végigvárni, hanem előre caplatunk (azt hittem, fel fognak koncolni, de szerencsére nem) és regisztrálunk. Mert hogy ők már munkára várnak. Konkrétan megijedtem ettől a tömegtől. Mi a frászt keresünk itt, amikor ennyi ember itt van?! De előre mentünk. Vártunk fél órát, majd egy srác odajött és megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Regisztrálni. Jah, kérem, azt ma már nem lehet. Nagyon jó, akkor megyünk. Írjátok fel a neveteket, meg a telefonszámotokat és gyertek vissza csütörtökön reggel 7 órára. (Azért normális volt a srác, hozzátenném,nem tudom mennyire tűnik ki ebből, de tényleg az volt. Kinézetre olyan kis köcsög feje van, de ha szót értesz vele, segítőkész típus. Mint este megtudtuk a lakótársunktól, lengyel és természetesen preferálja őket. Nem tudom, mennyit számít ez olyan helyen, ahol kb mindenki magyar, de oké…Richárd azt mondja, neki nem volt szimpatikus a srác..)) (Egyébként itt úgy működik, hogy regisztrálsz és akkor a fél napot átücsörögve várod a megváltót, vagy a hívást, hogy pont te kellesz. De komolyan. Ha valahova pont ők kellenének, akkor CV alapján is felvennék őket. Az tuti, hogy én nem fogok itt tábort verni, ahelyett, hogy ott ücsörgök, inkább bemegyek 10 helyre és megkérdezem, hogy van-e felvétel. Ez lehet, hogy rossz hozzáállás, de úgy érzem, mégis több esélyem van, mint ott…)

Na, mondom, ha itt nem sikerült regisztrálni, akkor menjünk át a másikba, ami mellette van, hátha ott kevesebben lesznek. Aha. Kevesen voltak, az tény. KB 6-an álltak előttünk. Kijött egy csaj és odament az előttünk álló srácokhoz, hogy sorry, változott a rendszer, mindennap csak 5 embert regisztrálhatunk, szóval az előzetes felmérésen nagyon jól kell szerepelnetek, mert titeket akarlak felvenni. Ricsivel összenéztünk és kifordultunk onnan.

Nézzétek, itt ilyen dobozok vannak a zebránál. Sokat elárul, hogy figyelmeztetnek "óvatosan kelj át"

Találtunk egy ASDÁ-t a közelben, ahol vettünk fájdalomdíj-csokisfánkot (annyira nem volt jó a csokikrém…) és hazabuszoztunk/sétáltunk. Itthon takarítottunk, pakoltunk, most már nagyjából tényleg minden a helyén van, mostunk is (habár itt az első 5 perc azzal telt, hogy Hédi ül a padlón a konyhában és bámulja az elől töltős mosógépet, amint az dolgozik. Kicsit kómás voltam. (Ricsi szerint úgy nézhettem ki, mint Dustin Hoffman az esőember c. filmben..) Ezután reggeliztünk, majd egy angol szókeresőset játszottam egy füzetben, amit azt hiszem tegnap vettem. Tanultam pár új szót és végül belealudtam a játékba.

Drukkoljatok, hogy legalább egy valaki reagáljon az elküldött üzeneteinkre valami pozitív válasszal J

Ez a mai jégeső gyöngyszem. Videóm is van róla, majd valahogy feltöltöm.