A munkakeresés és a NI-szám megszerzésének gyönyörei

Greetings from London!

 
A munkakeresés gyönyörei

Szerda reggel arra ébredtem, hogy finom illatok lengik körbe a házat, ami alapjában véve nem szokatlan, hiszen mindenki szokott főzni, de ennek rántotta illata volt. Reméltem, hogy ez az én reggelim lesz és nem is tévedtem J Ricsi meglepiből rántottát készített, habár nem is vasárnap volt. (Ez otthon hagyomány, apu minden vasárnap reggel rántottát készít a kiscsaládnak.).

Mikor jól belakmároztunk, elindítottam még egy mosást, mert egyrészt kimaradt a kardigánom este, amit mindenképp ki akartam mosni, másrészt annyira hamar száradnak a ruhák, hogy sity-suty leszedhettünk mindent, harmadrészt annyira király ez az elől töltős mosógép :D. Mire a mosás lejárt, Ricsi úgy döntött, hogy kiszedi a szárítót a sarokból, ahova raktam és felállítja. Na, az eredmény a következő lett: atomjaira hullott…..:

Mikor sikerült feltámasztani a hamvaiból, kiültünk a konyhába a laptoppal, mert úgy döntöttünk, jelentkezünk a mekibe dolgozni és a konyhában az asztalnál kényelmesebb kitölteni a jelentkezési lapot. Először én töltöttem. Nagyjából egy órát vett igénybe, annyi kérdés volt, hogy az nem igaz, szerintem nehezebb bekerülni ide, mint a NASA-hoz. Legalábbis a procedúra biztosan hosszadalmasabb…. Mindegyik kérdés hasonlít a másikhoz, mindenhol három lehetséges válasz közül kell egyet kiválasztani és mindnek az a lényege, hogy egy szituációban mit csinálnál? Ignorálnád (ez a kedvenc szavam J ) a problémát, nyafognál a főnöknek, vagy megoldanád. Az első feladatsor tuti jól sikerült, minden válaszom után visszajeleztek, hogy szuper, ők is így gondolják. Viszont mint utólag kiderült, a későbbi 2-3 kérdőívnél 1-2 szót félreértettem, így volt 1-2 nem egészen megfelelő válaszom (mondjuk így nagyon szépen azt, hogy kb elküldöm a managert melegebb égtájakra) szóval lehet, hogy engem nem annyira fognak felvenni :D Aztán, mikor Ricsi töltötte, akkor mindent bemásoltunk a google fordítóba és olyan mókás dolgokat fordított, hogy konkrétan sírva röhögtünk és egyszer majdnem leestem a kanapéról. Szóval, ha másért nem is, ezért már megérte kitölteni J

Miután jól kinevettük magunkat, útnak indultunk, hogy vékonyabb kabátot vegyünk Ricsinek, mert egyszerűen itt állandóan nagyon meleg van. Szerencsére volt még abból, amit kinéztünk, így megvettük. Úton odafelé másoltunk még jó sok önéletrajzot, amiből mondjuk eddig még egyet sem adtunk oda, de jó, ha van nálunk.

A sétánkat folytatva, olyan utcába keveredtünk, ahol még sosem jártunk. Volt ott egy zöldséges és fotóztam nektek néhány gyümölcsöt- zöldséget, amelyekről elsőre mi sem nagyon tudtuk, hogy micsodák. Felismeritek valamelyiket is? J

Ja, és egy darab obszcén választ sem fogadok el!!!!!

Valamint láttunk egy utcai gyorséttermi árust, ahol minden kaja nevében ott volt, hogy „Dosa” ez mit jelent? Egyelőre nem mertük megkóstolni J

Ekkor már besötétedett, elindultunk hazafelé, mikor is rájöttünk, hogy hoppá, elfogyott a méz, de nagyon szeretnénk teázni. Venni kell valahol. Körbejártuk fél Wembley-t, jártunk a 99p-s üzletben, a Tesco express-ben, valami másik 1 fontos üzletben, aminek nem emlékszem a nevére, egyik helyen se találtunk jót, így azt nem vettünk, de csokit természetesen igen J meg Colgate-t is, mert a mostani fogkrémünk bár teljesen fluorid mentes és aloe verát tartalmaz, nem végzi rendesen a dolgát….Bementünk egy lengyel boltba is, amiről csak bent tudtam meg hogy lengyel. Na, most tudni kell, hogy rengeteg lengyel él Londonban és nem annyira kedvelik a magyarokat. Én végig éreztem a feszültséget, míg bent voltunk, de Ricsi szerint csak bebeszélem magamnak L Méz viszont itt sem volt, így kutattunk tovább.

Végül lehet tippelni, hol vásároltunk mézet? Hát persze, hogy abban a boltban, ahol magyar termékek is vannak. A pasinak elég sokáig tartott, míg elmagyarázta, hogy érkezett szotyi és tökmag is a boltba, ha érdekel minket J Egyelőre nem érdekelt, de lehet, hogy majd fog.

Már a mi utcánkban jártunk, amikor egy pillanatra nem néztem a lábam elé és beleléptem egy akkora kutyagumiba, ami Ricsi szerint csak egy elefántból jöhetett ki. Olyan szaga volt, mint Párizsban a csatorna múzeumban… Persze mókásan nézhettem ki, ahogy sasszézok hazafelé a füvön, de nem élveztem annyira a dolgot. Így elalvás előtt még cipőt is pucolhattam, de legalább szerencsém lesz. Vagy volt. Mert lássuk a csütörtököt J

Éjjel kettőkor már rutinszerűen ébredtem fel. Nem tudom, hogy miért, de minden éjjel felébredek. Most rájöttem, mi a bajom, megoldottam és viszonylag könnyen sikerült visszaaludni. Reggel 5:10-kor csöngött az ébresztőm, amit persze lenyomtam, hogy a szomszéd szobában lakók ne ébredjenek fel. 5:20-kor is kinyomtam az órát, így 5:57-kor sikerült felébredni. Jól elaludtunk. 6 órás indulást terveztünk :S. Segond. Gyors zuhany nekem, egy Ricsi,nehogy lemerj zuhanyozni- Jó,csak megmosdok kicsit,de végül inkább letusoltam-zuhany Ricsinek és 6:15kor el is indultunk. Minden leellenőrizve. NI-számos papírok nálunk, útlevél, pénz, kulcs, zsepi, rágó nálunk, lakat bezár, indulhatunk. Egy utcasarok múlva: Basszus, Ricsi, az oystered a másik kabátodban maradt. Ricsi visszaszalad, 2 perc múlva sietünk tovább a buszmegállóhoz. Ezúttal már nem tévedtünk el. Vártunk pár percet és 6:59-kor érkeztünk meg a munkaközvetítős emberkék asztalához. Mondván, igen, van időpontunk, azt mondta a srác, ma jöjjünk reggel 7 órára. Melyik srác? Hát, magas volt, vékony és volt neki (itt mutattam valami lófarok félét, mert a srácnak olyasmije is volt. A, the guy with the ponytail? (A srác a lófarokkal?) Igen, ő. The Indian, or the Polish guy? The polish. ok és azzal ő el is ment. Jött a szimpi hölgyemény, ezúttal a kék szoknyájához nem egy rusnya rózsaszínt (ok. nem vagyok rózsaszín párti, de a keddi mutatvány tényleg meredek volt) hanem szép fehér blúzt vett fel. De hogy hogy tud járni abban a 10 centis magassarkúban? Rejtély… A lényeg, kaptunk papírokat, töltsük ki, ok. Kitöltöttük. Lefotóztuk (biztos, ami tuti,nekünk is meglegyen,mert csak egy példányban töltöttünk ki mindent) A hölgyike eltűnt, a polish guy (ami ugye lengyelt jelent) megkérdezte, hogy mire várunk (vagy valami ilyesmi,de segítő jelleggel) mondtam,hogy köszi,de a lányzóra (azt hittem, egy valaki viszi végig a regisztrációt) mire megkérdezte, hogy azt gondolom, ő nem tud segíteni? Mondtam, hogy persze hogy tud, ne haragudjon és odaadtuk a papírokat. Sikerült jól beégetni magam….

Kimentünk, hogy ott várakozzunk (igen, srácok, ekkor kerestük a munkát az udvaron,.. J) Ricsi belenyúlt az új dzsekijének a zsebébe és mit talált? Nem, sajnos nem pénzt. Hanem egy olyan lopásjelző micsoda maradt benne. hiába tapogatta meg az eladó srác, nem találta meg az összeset… Szóval mehetünk vissza a boltba, hogy sorry, de ezt is szedjétek már ki. Nem buli így mászkálni…

Nyitottam egy hangout csatit a bandának, mert meguntam, hogy állandóan prüntyög a telefonom, ott szórják az igét <3

Egyszer csak kijött a lengyel srác, hogy tud egy tök szuper állást a Ricsinek, valami laminálás, meg reptér, de hogy több,mint egy óra onnan. Mondtuk, hogy az abszolút nem gond. Kérdezte, milyen Ricsi angoltudása, mire válaszoltunk. Majd megkérdeztem, hogy ehhez a munkához tökéletes és folyékony nyelvtudás kell? Erre annyit válaszolt, hogy az ő angolja sem folyékony. Amit azért megcáfolnék, de mivel nem artikulál sose, ezért elhiszem…

A probléma az volt, hogy ennyivel a beszélgetés be is fejeződött és nem tudtuk meg, hogy akkor most mehet-e majd oda, vagy mégsem, vagy mi van…

Ott maradtunk 10-ig, felírtuk magunkat a jelenlétire és eljöttünk. Bementünk az ASDÁ-ba valami ehetőt venni, mert ekkor már nagyon éhesek voltunk. Mikor onnan kijöttünk és beálltunk a buszmegállóba nagyon cuki kismadárkák jöttek oda csipogni. Nem tudom, mennyire sikerült lekapni őket, talán látszik valamennyire, hogy is néznek ki.

Egyszer csak egy nő, aki ott ült egy rózsaszín bőröndön a földön, elkezdett bőgni és veszekedni egy pasival. Jó nagy vita volt, valami olyasmi, hogy a pasi adja vissza a nő pénzét, a nő meg álljon fel, mert felfázik. Volt sírás, bőgés, zokogás, meg némi sikoltás is. Megoldás nem született, de bántalmazás sem, így nem tudtunk mit tenni :S

Mikor hazaértünk, befejeztük a reggelizést, majd kicsit ledőltem pihenni. Azért kikészít engem ez az éjjeli ébrenlét L

Mialatt én pihentem, Ricsi rábeszélte az egyik lakótársunkat, hogy használjon ebook olvasót (a srác olyan könyvmániás, mint én. Imádja szagolgatni, kézbe fogni a könyveket, de tényleg hasznos egy olyan cucc és itt nem kell attól félni, hogy valaki kikapja a kezedből. Mókás viszont látni, mikor egy 80 éves néni, avagy bácsi előveszi a buszon és azon olvas J) valamint arra, hogy csatlakozzon ellenállóként az ingresshez (bocsi, ezt most nem kezdem el magyarázni, mert holnapig itt ülnétek, meg én is, aki érti, az érti J )

Majd elmentünk White chapel-be részt venni az NI-s interjún. Ehhez elmentünk a Wembley Central station-ig, ami kb 20 perc séta tőlünk. Ott feltöltöttük az oystert, mert elfogyott a pénz és lementünk a peronra volt vagy 20-25 lépcsőfok. Ott a másik peronról kalimpáltak a kukásjelmezesek, hogy menjünk át oda. Fel a lépcsőkön, majd le a lépcsőkön. Megkérdeztük, hogy innen jutunk el az Aldgate nevű megállóig? Jajj, nem az az 5-ös vágányról megy. Ok. Lépcsőn föl, lépcsőn le. Segond, lesz ám itt acélpopó pár héten belül J

A metró persze csak a Baker street-ig közlekedik, ott át kell szállnunk. Itt először lépcsőn le, majd lépcsőn föl. Fő a változatosság.

Végre megérkezünk. Kanyarogtunk pár utcát, háromnegyed órával előbb odaértünk, de meglett. Azt mondtam Ricsinek, hogy kukkantsunk be, aztán majd visszajövünk akkor, amikorra az időpont szól. Beléptünk, rögtön odahívtak minket a pulthoz. Időpont van? Persze, Richard-nak van. És önnek nincs? Dehogy nincs, de az csak március 3-ra szól. Önnél van a levél és a passport vagy ID? Természetesen. Akkor rendben, kevesen vannak, jöhet ön is. (Itt volt némi nem is annyira halk ujjongás a részemről) Foglaljanak kényelmesen helyet, majd szólítjuk önöket. Épphogy csak leültünk a nagyon kényelmes kanapéra, máris hívtak minket. Menjünk velük (elég sok embert hívtak, kb 10-et, nem csak minket) Beljebb vezettek egy másik váróba. Azért annyit még tegyünk hozzá, hogy rengetegen voltak ott, és ha ez nekik a kevés, akkor az nagyon brutál…

Ahogy haladtunk, sorban mindenhol asztalok és egy vagy két ember ül szemben a „vizsgabiztossal”. Azért nevezem így, mert Ricsi azzal nyugtatott, hogy ez olyan lesz, mint egy vizsga. Csak sokkal egyszerűbb. Megkérdeztem a nőt, hogy mehetünk-e együtt, mert nyelvi szempontból egyszerűbb lenne. Megnyugtatott, hogy természetesen. Bent ültünk kb 5 percet, de maximum 10-et, majd szólították Ricsit. Mentem én is vele, lesz, ami lesz, bár az én papírom is ott kóválygott valahol. Leültünk. Megkérdezte a pasi (akit Ola-nak hívnak J ), hogy Ricsi mikor érkezett, hogy nős-e, hogy már van-e munkája, vagy még csak keres és kb ennyi. Minden mást ő töltött ki, mondván, hogy így egyszerűbb, mert annyian vannak. Ja, persze elsütötte az Are you hungry? Poént, mire Ricsi mondta, hogy yes, a little. Közben odajött egy másik férfi és kérdezett Ola-tól valamit, amit nem hallottunk. Mondta, hogy nem tudja és a férfi (később kiderült, hogy Sebastian George) elment. Mikor befejezte a papírok kitöltését, mondtam, hogy akkor meg lehetne-e csinálni az enyémet is? Először mondta, hogy nem lehet, meg hogy jajj, hát 3-a mikor van még, nem vehet előre. Majd miután harmadszor is elismételtem, hogy én ezt értem, de a hölgy azt mondta az ajtónál, hogy lehet és a papírom ott van már bent valakinél, csak nem tudom, hogy kihez került, akkor mondta, hogy rendben van, megcsinálja. Mi a nevem? Hedvig Mero. Ó. Sebastian téged keres égre földre. Upsz. Gyorsan átültem az ő asztalához. Ő sokkal jobb fej volt, az angolját is jobban értettem. Ő nem ugrott át egy kérdést sem, rendesen kifaggatott, de sokkal könnyedebb volt a légkör. Tudtam mindent (azért nem voltak bonyolultak a kérdések) és a végén egy harmadik váróban vártuk meg, hogy leellenőrizzék/másolják a passportomat. Megkaptuk a papírt, amit már lehet mutogatni a munkáltatónak, nem számít, hogy 4 héten belül valamikor érkezik a kártya, ez már elég a munkához. Juppeeee. Ezért volt a kutyagumi J

Ja és ehhez még annyit, hogy 16:15-re volt Ricsinek időpontja és 16:16-kor jöttünk ki. Szóval Angliában elég gyors és hatékony az ügyintézés J

Elindultunk hazafelé, mikor rájöttünk, hogy ki tudja, mikor járunk újra erre, ezért ha van valami látványosság a közelben, azt nézzük már meg. Elmentünk a Tower Bridge-hez (vagyis először a London Bridge-hez, bár persze minden bridge London bridge,hiszen Londonban van..) közben rátaláltunk a Monumentre, ahova vasárnap fel is fogunk mászni J Zsuzsi, előre is köszi a tippet, gyönyörű már kívülről is J

Na, végig a Temze partján és a Tower Bridge-en telefonáltam, hol Gáborral, hol anyuékkal és ekkor érzékeltem, hogy bazira hiányoztok ám :’( kicsit pityeregtem is, de ez a fotókon nem látszik szerencsére J <3

Kitaláltuk, hogy hiába telik fél órával több időbe, busszal jövünk haza, mert az már ingyenes (úgy van, hogy egy nap max Ł4.47 vagy kb ennyibe kerül a buszozás, ami ezt meghaladja, azért már nem vonják le. Leszálltunk, beültünk kajálni, mert kopogott a szemünk (nagyobb is volt a gyomrunknál) a maradékot pedig hazahoztuk. Aztán Ricsi megjavította a chrome-ot, ami összeomlott és most gépelek.

 Elnézést, amiért ilyen hosszúra sikeredett, de szerintem olyan mókás és tartalmas két napunk volt, hogy kár lett volna bármit is kihagyni belőle J

Lesznek majd Temzés, Tower Bridge-es, meg egyéb fotók is,de mivel én végig telefonáltam, az mind Ricsi telefonján van és azt már nem akartam piszkálni. Így is 5 és fél óra múlva kelni kell :(

sok puszi nektek!!!