A beköltözés

Greetings from London!!

Ott hagytam abba a dolgot, hogy lakást keresünk ezerrel.
Kedden meguntam, hogy egy külföldi sem válaszol, valamint kezdtem berezelni attól, hogy csütörtökön az utcára kerülünk és habár mindenki azt mondta, hogy csak magyarokhoz ne (éljen az összetartás), azért kitettem az egyik facebook-os csoportba, hogy ennyiért meg annyiért itt meg ott keresünk DOUBLE szobát. Olyat, amit tényleg két személynek adnak ki, nem pedig csak nagy szoba, de sorry, csak egy valakit várunk.
A magyarok rögtön elözönlötték a facbook-chat-emet és azonnal lett 5-6 felkérés, hogy a miénk ilyen- olyan szupijó, gyere és nézd meg.
Szerdán nyakunkba vettük a várost (én a város mellé kaptam a nyakamba egy kis kávét is, mert itt aztán nem sajnálják, de a papírpohár tetejét bezzeg már nem olyan könnyű leszedni...
Először Harrow-ba mentünk, aranyos, csendes és szép környék. Egy párral laknánk egy lakásban az emeleten,ahova kintről vezet fel egy lépcső. A pár nagyon szimpatikus, a lakás szép, az ár sem vészes, segítenének mindenben, az NI számtól (ez az otthoni TB) a bank account (ez meg a bankszámla) megszerzéséig, sőt még munkát is tudnak szerezni, mert ők takarítanak és nemsokára vesznek fel oda még embereket. A lányzó F1 mániás, amikor itt van a F1, akkor a box utcát takarítják. Wow :)
A probléma csak annyi, hogy a mi leendő szobánkból még mindig nem sikerült kiköltözni, elvileg még aznap megteszik,de már 3 napja el kellett volna menniük..
Innen elég közel van Wembley (na,ez relatív, csak a busz fél óra, de ez itt semmise :) )
Egész könnyen megtaláljuk itt is a lakást, elképesztően cukik, egyenházak(csinálok majd fotót róla)
A ház két emeletes, plusz padlás, összesen 6 szoba van, egy fürdő/wc az emeleten, plusz egy wc a földszinten. A mi szobánk a földszinten lenne, az utcára néz, az egyik fal csupa ablak.

 Valamiért eltűnt a bejegyzésem többi része, de megpróbálok visszaemlékezni arra, amit leírtam.

Szóval miután megnéztük ezt a házat is, elköszöntünk és kiléptünk az ajtón, egymásra néztünk Ricsivel és tudtuk, hogy ide szeretnénk beköltözni.

A jelenlegi szállásunkhoz közel beültünk egy másik kfc-szerű helyre (úgy látszik, itt szeretik így kialakítani a gyorséttermeket.) és telefonáltunk. Köszi, szeretnénk beköltözni, köszi, de nem.

Másnap megkértem Kay-t, hogy hagy maradjunk még néhány órát abban a szobában, mert csak fél4-től költözhetünk az új helyre. Ő azt mondta, csak nyugodtan, de esetleg megtennénk-e, hogy kicseréljük az ágyneműt, mert az óriási segítség lenne neki, mert ugye este jön az új lakó (Hugo anyukája). Természetesen megtettük J

Majd átcuccoltunk a Vivien avenue-re. Nem egyszerű két óriási, meg egy kicsi bőrönddel, meg 3 hátizsákkal, de megoldottuk. Találkoztunk Lacival, aki ugye bemutatta a házat és Csabival. Épp a szobánkat festették, ami eredetileg szombatra volt betervezve, de így jobb, mert hamarabb kiszellőzik. Lacitól megtudtuk, hogy nem ment dolgozni, mert előző nap focizni volt és megrepedt a bordája (éljen a sport!)

Kaptunk néhány tippet a vásárláshoz, így elindultunk az ASDA-ba, ami kb olyan, mint egy Auchan. Vettünk ágyneműt, meg vacsorának valót, és hazasétáltunk. Nem hitték el a többiek, hogy gyalog jöttünk, mert hogy milyen messze van. Lehet, hogy egy idő után mi is elkényelmesedünk, de a 20perc oda20perc vissza nem tűnt olyan vészesnek.

Íme a szobánk:

Ja,majdnem kihagytam,(Liza, ezt nagyon fogod értékelni) hogy még odafelé találtam egy fitness termet, ami tőlünk kb 10 percre van gyalog (korlátlan belépés, szauna, órák, tánc órák, meg még pár dolog, amit nem jegyeztem meg elsőre), így ha rendesen elhelyezkedtünk, akkor biztos fogok járni oda. J

Este megszámoltam a sarkokat, mindegyiktől kívántam valamit, de persze nem tudom, másnap melyiket láttam meg először.

Pénteken Laci segített nekünk az NI-számhoz időpontot kérni. Jó sokára megyünk. Ricsi 20.-ára, én csak március 2.-ára kaptam időpontot. Ez nem gond, mert elvileg a munkáltatón kívül sehol nem kérik, ő pedig megelégszik annyival, hogy már intéződik.

Ezután elmentünk az ARGOS-ba, ami olyan, mint az IKEA, de amikor belépsz, nem találsz mást, mint számítógépeket, meg katalógusokat, amikből kiválaszthatod, hogy mit szeretnél megnézni. Kihozzák és ha tetszik, megveheted. Kinéztünk mindent, de sajnos kikérni már nem tudtuk, mert későn értünk oda. Sebaj, legközelebb már nem kell vesződni a keresgéléssel… Innen átmentünk a szemközt levő Wilkinsonba(azt hiszem, ez a neve) és itt picit hatékonyabbak voltunk, mert vettünk kiskukát a szobába (ééééééééés, igen, ezt a csatát megnyertem. Ricsi szerint a szobába nem kell kiskuka, de nehogy már ki kelljen mennem egy koszos zsepivel a konyhába…azért azt még hozzátenném, hogy ő is bőszen használja….)

Ezek után még elnéztünk az Outletbe, ami szintén közel van, mert ugye az esők miatt a kabátom használhatatlan, a széldzsekim meg bár tökéletes, de nem árt, ha van még egy.. Itt van egy mozi is, meg sok étterem, szóval inkább olyan mint egy pláza. Az az érdekes benne, hogy bár a boltok természetesen fedettek, de a köztük lévő tér abszolút nem. Tehát ha esik az eső, rendesen elázol…

Akkora orkán volt, hogy Dorothy az egyik kezében Totót, a másikban Mary Poppins esernyőjét tartva repkedett felettünk. A sapkámat legalább háromszor fújta le a szél és nem mindig hagyta,hogy olyan irányba menjünk, ami nekünk tetsző lett volna…

Hazafelé pedig rátaláltunk a boltra, ahol magyar termékeket is árulnak. Természetesen vettünk pöttyöst és májkrémet.

Na gyerekek. Ha külföldre költöztök, ilyet soha ne tegyetek. Legalábbis ne az első héten. Mert azt veszed észre a gyönyörűen megterített vacsoraasztalnál, hogy rád tör a zokogás, meg a honvágy a semmiből, mert otthon pont ilyen májkrémet vásárolt az apukád és te ebből készítetted majdnem minden nap a melegszendvicset…

Szombaton végre teljesen birtokba vettük a szobát, lemostuk a szekrényeinket és bepakoltuk a ruhákat.

Elindultunk, hogy beszerezzük még azt a fránya szárítót. Először az ARGOS felé indultunk, de meggondoltuk magunkat és inkább a TESCO/IKEA felé vettük az irányt. Nagyjából fél Wembley-t megkerültük, mire kilyukadtunk és végül még szárítót se vettünk. Viszont találtunk egy rövid utat, ahol kb 10-15perc alatt ott lehet lenni és ráadásul egy szép parkon vezet keresztül az út J

Ezután már nem volt energiá(m)nk visszamenni a szárítóért, így azt vasárnapra hagytuk. Ami ma van és már rég el kellett volna indulnunk, de valamiért ugye sikerült kitörölnöm a blogbejegyzést, így újra kellett írnom… Csak reménykedni tudok, hogy nem maradt ki olyan sok minden… L

Azért tessék, még néhány kép a hetünkről.

A London Eye

A Big Ben, néhány smároló pár, a holdfény és én:

Az én utcám :)

Talán ilyen még nincs mindenkinek:

Ez volt a vacsi után a desszert: sárkány gyümölcs:

sok sok puszi nektek :)