Mea culpa- avagy mi minden történt velünk I.

Greetings from London!

Sziasztok Drágaságaim!

Megpróbálom összefoglalni, mi minden történt velünk ez alatt a röpke két hónap alatt.. Nem lesz egyszerű.

Először is a legfontosabb, miért is hagytam egy időre abba: a válasz egyszerű. Volt egy körutunk, aminek során London összes bankja elutasította a számlanyitási kérelmünket. Ez először feldühített, majd elkeserített, majd megint feldühített… Olyannyira, hogy meg sem akartam írni nektek. Ezért nem is írtam. Aztán az események követték egymást, a rákövetkező hétfőn kaptam munkát. Vagyis a dolog úgy nézett ki, hogy egy coffee shop-ban kaptam állást, mint felszolgáló. Vagyis ez volt a megállapodás. Délután pedig Tibor felhívott a response-tól. Ez a beszélgetés valahogy így zajlott: Szia Hedvig, hogy vagy? Én: köszi, jól. Ő: Mi a helyzet a DSI-ban? Én: Nem tudom, nem voltam ott múlt hét kedd óta. Ő: ba…a meg ba…a meg. Ez hogy lehet? Mi úgy tudtuk, hogy ott vagy. Én: nem, múlt héten hívtalak titeket háromszor, hogy mehetünk-e de azt mondtátok, nem tudjátok. Ő: jó, hát az van, hogy ma estére kéne menni. Én: sajna ma este nem tudok menni. Viszont tudok valakit, aki tudna. Viki. Ő: hát ő sincs a DSI-ban? Én: nem, ő sincs, mivel egyikünket sem küldtétek vissza. Ő: ba…a meg ba…a meg. Jó, akkor felhívom őt.

Na, valahogy így zajlott ez a kedves kis beszélgetés…

Másnap felkerekedtem, hogy elmenjek erre a helyre. Kb 1 órával előbb odaértem, így sétálgattam kicsit. A Hyde- park mellett találtam egy „kertet”, aminek a neve kert, de igazából egy sétáló utca, a nagykövetségek épületeivel. Sajna nem lehetett fotót készíteni, de elképesztően gyönyörű volt. Megérte korábban odaérni..

 

Maga a munka pedig a következő: marhára nem felszolgálás, hanem egy iráni tulajdonban lévő aprócska étterem (nem is igazán tudom, mi a kategória neve) ablaktalan konyhájában való főzőcskézés egész nap, lépcsőn rohangálás, majd takarítás, heti 190fontért.(reggel fél7től este5-ig) A pro-kontra listám lejjebb megtekinthető:

Végül kikértem mindenkinek a véleményét, akit csak elértem. Egy valaki mondta, hogy vállaljam el, mert ez is több, mint a semmi, (sajna már nem emlékszem, ki volt, de végül észérvekkel meggyőztem, mikor már tudtam, hogy nem akarom, hogy ez nem jó annyira) de egyébként egyöntetű volt a vélemény: eszedbe ne jusson belevágni. Így este megírtam a nőnek, hogy elnézést, de úgy érzem ez nem nekem való munka..

Ez volt kedd. Szerdán körbejártam a környéket, minden boltba-étterembe-kávézóba bementem, hogy itt vagyok, vegyetek fel, de sehol nem volt felvétel. Egy helyen kérték csak el az önéletrajzom, de megjegyzem, azóta se hívtak… Lehet, hogy rossz volt a marketing.

Végül bementem az ASDÁ-ba vásárolni és úgy döntöttem, lesz, ami lesz, felhívom a response-t, hogy adjon valami munkát. Tibor vette fel. A kérdésemre, miszerint nincs-e valami meló a válasz a következő volt: hát te nem dolgozol a DSI-ban? Egészen úgy tűnik számomra, hogy a response nem annyira naprakész. Végül mondta, hogy másnap reggel be tudnék-e menni. Hát persze!

Így másnap már dolgoztam is. Ez persze ekkor még nem volt egy huzamos munka, csak egy napra szólt. Itt úgy működik, hogy a délelőttös műszakban a fő supervisor (Subi) betehet a rotába és akkor bent vagy. Van, aki több hétig minden nap hívta a response-t hogy mehet-e, mire bekerült. Akkora mázlim volt, hogy engem rögtön felírt. Persze egy apróbb névbakival, de bekerült: HUDUNG (igen, röhögni ér, én két hónapja teszem, habár néha zavar, hogy nem hogy megjegyezni, de kimondani vagy leírni sem tudják azt, hogy Hedvig. Pedig Indiában is létezik ez a név. Igaz, hogy ott férfinév. Ami talán megoldotta a rejtélyt, hogy miért mondja mindenki, hogy ez férfinév….).

Azon a hétvégén érkezett Tamás és Judit, csütörtökön találkoztunk egy pub-ban (igen, ekkor ittam először sört Londonban… ) Aztán szombaton délelőtt találkoztunk a Hyde-parkban, sétáltunk egy nagyot, láttuk Pán Péter szobrát, sok madarat, majd leültünk picit és skype-oltam anyuékkal és nekik is megmutattam a parkot.

Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, mert nekem dolgozni kellett mennem. Elköszöntünk Juditéktól, majd találtunk egy helyes kis éttermet, ahol ettünk, (igen, ekkor ettünk először fish &chips-et) majd Ricsi elkísért munkába.

Végezetül, hogy mit is csinálok pontosan: ez egy gyár, ami a repülőkre készít kajákat. Mindenfélét, amit csak ott adnak. Mindig be vagyunk osztva, hogy melyik nap melyik részen kell dolgozni, de a végső döntés úgyis az adott napi supervisoré (felettes) hogy hova kell állni. A teljesség igénye nélkül: sajttálak, gyümölcstálak, saláták, kész ételek, hideg-meleg előételek, (hideg előétel, amit az utóbbi időben szeretnek rám sózni: salmon (ejtsd:szalmon), (ami amúgy nagyon fincsi hal, mint itt kiderült) petrezselyem, lime és kínai kel egy kis pálcikán, első osztály, nagyon VIP. Előző hónapban rákot kellett rátenni, akkor a hányinger kerülgetett. Tulajdonképpen még nagyonnagyon sokáig sorolhatnám, de a lényeg csak annyi, drága anyukám, hogy nem csak szendvicset csinálunk :D (első nap azt is kellett csinálnom és anyu azóta is csak ezt jegyezte meg) fotót bent sajna nem készíthetek, de egyszer többet készítettünk az egyik ételből és egyet nekem adtak. 

  Ez humusz és ropi szerű rágcsa :)

Az a jó a munkában, hogy habár hivatalosan nem eszünk semmit (és természetesen valójában sem) de időnként le kell meózni, hogy minden rendben van-e, nehogy romlott étel kerüljön a kedves utas tálcájára!!!!

Elsőre kb ennyi. Millió puszi nektek